Az �si Jap�nban vagyunk. Az erd� f�i halkan lengedeztek a sz�lben. Level�re r�s�t�tt a nap, s mint megannyi kis l�mp�s, csillogtak. �llatok nesz�t, madarak dal�t nem lehetett hallani.

B�r l�tv�ny �mulatba ejt� volt, nem szabad elbambulni, mert aki nincs rest, az b�rmelyik pillanatban egy szellem martal�k�v� v�lhat. A t�j most nyugodt �s b�k�s volt. De ha megindul benne az �let, nincs kegyelem.

Ha tal�ltunk is egy-k�t �l�l�nyt, az mostanra m�r biztosan elb�jt. L�ptek zaja hallatszott. Egy f�rfi ment sebesen az erdei �ton bosszankod�an. Szavait nem lehetett hallani. Egy nagy p�vi�nbunda fedte az eg�sz test�t. Nem l�tszott bel�le semmi. M�g a l�ba sem. Olyan volt, mint aki rep�lne.

� volt Naraku, akiben t�bb sz�z szellem ereje lakozott. Aki szembeker�lt vele, az �ltal�ban szenved�sek k�zepette v�gezte (kiv�ve Inuyash��kat). H�t m�g most! Naraku egy�ltal�n nem volt j� hangulatban. Nemr�g elvesztette a Shikon no tama egyik szil�nkj�t. Bele�gyazta egy szellembe, akit a Tetsaig�val meg�ltek, �s �gy megszerezt�k az �kk�darabot. �gy h�t vissza indult abba a faluba, ahol v�lhet�leg tart�zkodik Kagome �s a t�bbiek.

�m az �t nem volt z�kken�mentes. Naraku szokatlan hangokra lett figyelmes. Meg�llt. Hallgat�zni kezdett. Majd hirtelen h�traugrott. �ppen id�ben. Valaki elsz�guldott el�tte. Felt�telezhet�en � volt a c�lpont, mivel a j�vev�ny visszafordult.

- Mit akarsz t�lem, Sesshoumaru? – k�rdezte Naraku, aki m�r az els� pillanatokt�l felismerte, ki t�madt r�.

- Tudod te azt j�l – v�laszolta az, mik�zben kir�ntotta a kardj�t.

Naraku elt�nt a szeme el�l. A t�mad�st le�llt. Szemeivel az erd�t p�szt�zta �lesen figyelve minden zajt �s �rny�kot. Csak v�rt. A leveg� fesz�ltt� v�lt. Er�sen markolta a kardj�t, felk�sz�lve a v�dekez�sre. De nem volt el�g f�rge. Sesshoumaru h�t�ba er�s f�jdalom has�tott, majd �tterjedt a has�ra is. Len�zett. V�rpatak indult meg. M�g l�tszott egy k�z kil�gva a has�b�l, majd visszah�z�dott. Naraku keze v�gta ezt a sebet. Kiesett a kard Sesshoumaru kez�b�l, �s t�rdre rogyott.

Egy er�s �t�s �rte az oldal�t, ami j�val arr�bb rep�tette fa�gakon kereszt�l. A f�ldre �rkezve m�g cs�szott egy darabig. Egy rozoga k�tba �tk�z�tt, ami meg�ll�totta �t. M�r alig volt eszm�let�n�l.

Naraku felemelte a f�lig �jult szellemet.

- Sajn�lom Sesshoumaru! Pont rossz pillanatomban tal�lkoztunk. Pedig m�g elj�tszadoztam volna veled. De most nem �rek r�. Add �t �dv�zletemet ap�dnak a pokolban!

Majd m�g egy sebet has�tott bele, �s bedobta a k�tba. Sesshoumarut elnyelte a m�lys�g.

Naraku figyelt, h�tha �letjeleket �szlel lentr�l, de mivel nem t�rt�nt semmi, tov�bb indult. Nem kellet sok�ig mennie. Hamar megl�tta az els� h�zat, ami m�r a faluhoz tartozott. Lass�tott. A h�z ajtaja kiny�lt. Kagome �s Inuyasha j�tt ki k�zenfogva. Mikor megl�tt�k a p�vi�nbund�s szellemet, Inuyasha a l�ny el� ugrott. Kir�ntotta a Tetsaig�t, ami hatalmasabb� v�lt, mint amekkora a tokj�ban elf�rt. Megindult a szellem fel�. Naraku v�dte a t�mad�st, de hamar f�lre kellett ugrania, mikor a kard nagyon k�zel ker�lt hozz�. Ezt m�g p�rszor megism�telt�k hasonl� sikerekkel.

�gy l�tszik Naraku elf�radt a Sesshoumaruval folytatott harcban. M�g n�h�ny sikertelen pr�b�lkoz�s ut�n bel�tta, hogy most nem fog nyerni, �gy Inuyasha utols� t�mad�s�ba nem ment bele, egyszer�en csak kit�rt el�le. Menek�lni kezdett, Inuyasha ut�na. B�r m�g a szellemnek volt annyi ereje, hogy vissza�sse a hanyou-t a h�z el�. De m�g eliszkol�s el�tt visszasz�lt nekik:

- Inuyasha! Ha a b�ty�d maradv�nyait keresn�d, a falu melletti erd�ben, egy rozoga k�tban tal�lod – hencegte, majd elnyelte az erd� s�r�je.

Kagom��k �sszen�ztek. Mindketten tudt�k, hogy az, az a k�t, ami �tj�r� a k�t vil�g k�z�tt. Ha Sesshoumaru �letben maradt, akkor most lehet, hogy a j�v�ben van.

Inuyasha a h�t�ra vette a l�nyt, �s meg sem v�rva k�zeled� csapatt�rsait, �gr�l �gra ugr�lva sebesen elindult a c�ljuk fel�. Mikor oda�rtek, a hanyou szagl�szni kezdte a f�ldet.

- �rzem �t – mondta – T�nyleg itt volt. A nyomai a k�thoz vezetnek.

�s elindult arra. Kagome k�vette. Mindketten beugrottak a k�tba, s mikor legk�zelebb feln�ztek, m�r nem felh�s eget, hanem egy h�z plafonj�t l�tt�k: a j�v�ben voltak. Ott most este volt. Kim�sztak a k�tb�l. J�l l�that� v�rfoltok vezettek ki az �p�letb�l. Egy darabig k�vett�k azokat, de az utc�n hirtelen abbamaradtak.

Egym�sra n�ztek. Mindketten ugyanarra gondoltak: ha Sesshoumaru az � vil�gukban van, az semmik�pp sem lehet j�.

Napokig figyelt�k a h�reket, b�ng�szt�k az �js�got, tal�lnak-e valami k�l�n�set. De semmi sem t�rt�nt. Egy�ltal�n semmi.

K�t h�t eltelt�vel Kagome tavaszi sz�nete letelt, �gy h�t �jult er�vel indulhatott az iskol�ba. Nem sokat tanult. Aggasztotta az a helyzet, hogy nem hallottak h�rt a „b�ty�r�l”. Inuyasha ott maradt a h�zban �s seg�tett Kagome nagypap�j�nak.

Kagome alig tudott figyelni az els� �r�n, pedig nem �rtott volna: az egyik legnehezebb anyagot vett�k matematik�b�l. A t�bbi �r�t nem tartott�k meg, mivel egy k�zeled� el�ad�sra k�sz�ltek.

Mikor kics�ngettek, az eg�sz oszt�ly elindult az �nekterembe. Kagom�nak �s h�rom bar�tn�j�nek m�g gyorsan le kellett mennie a b�f�be reggelit venni. Nagy volt a t�meg a folyos�kon. Nagy dulakod�s �r�n tudtak csak haladni. Kagome megpillantott valamit. Csak egy m�sodpercnyi volt. A folyos� egyik fordul�j�ban, hossz� ez�st�sen feh�r hajat v�lt l�tni. De nem volt ideje elt�n�dni rajta, mivel a bar�tn�i vonszolt�k tov�bb, le a l�pcs�n. A l�nyban gy�lekeztek a k�rd�sek. Tal�n hallucin�lt? Vagy t�nyleg igaz volt, amit l�tott? �s ha val�di, akkor mi vagy ki volt? T�n csak nem…

- Gyer�nk Kagome, most te j�ssz! – sz�lt az egyik bar�tn�je.

R�ker�lt a sor a b�f�n�l. Mind a n�gyen bev�s�roltak, azt�n a m�sodik emeleti �nekterembe mentek fel.

M�r mindenki ott volt, csak �k hi�nyoztak.

- Hol voltatok? – bosszankodott a tan�rn� – Tudj�tok j�l, hogy nem �r�l�k a k�s�snek. Sem az �r�kr�l, sem a pr�b�kr�l. Miattatok nem tudtuk elkezdeni… �lljon fel mindenki a sz�npadra, ahogy szoktatok… J�l van! Mint m�r mondtam, az �nekkarunk zongorak�s�r�j�nek s�lyos balesete k�vetkezt�ben amput�lni kellett az egyik karj�t. �s �gy neh�zkes j�tszani. �gy h�t �j zongorist�t kerestem. H�la az ismerets�geimnek, k�nnyen ment – az ajt� fel� fordult – F�radj be!

Kagome szeme t�gra ny�lt. Azt hitte, ott helyben el�jul. „Ez nem lehets�ges… De hogyan… Hisz ez… ez… lehetetlen! Nem igaz! Az �j zongorista… nem lehet… de m�gis… ki m�s len-ne… az… ez… Sesshoumaru!”

Ott �llt a sz�npad el�tt teljes �letnagys�gban. Sz�val m�gis �t l�tta a folyos�n. � volt az. Ugyanazok az arcvon�sok: hegyes f�l, hossz� haj, nagy, d�moni karmok. De valahogy m�s volt. Hiszen �gy �lt�zk�d�tt, mint egy �tlagos… ember! Ez�st�s haja h�trak�tve l�gott. F�l�l egy feh�r inget viselt, melyen a gombok fels� fele kieresztve. Alul egy b�, fekete meleg�t�nadr�g volt, l�b�n pedig egy sportcip�. A l�ny sz�m�ra a legk�l�n�sebb az volt, hogy nem b�ntott senkit. Amikor bej�tt, teljesen nyugodt volt. Tal�n m�g egy kicsit meg is szeppent.

- De j� k�p� padi – s�gta Kagome f�l�be az egyik bar�tn�je.

Kagome meglep�d�tten hallgatta bar�tn�i t�bbi pozit�v megjegyz�s�t, majd bel�tta: Sesshoumaru t�nyleg sz�vd�gleszt�en j�l n�zett ki. �s ha eltekint�nk att�l, hogy egy v�rszomjas szellem, tal�n m�g bele is lehet szeretni.
A n�gy �r�s pr�ba ut�n az oszt�ly nagy r�sze elment eb�delni. A n�gy l�ny ott maradt. Odamentek a zongorist�hoz. Kagome kiss� lemaradt, h�tr�bb vonult.

- Szia! – mondt�k k�rusban.

- Sziasztok! – k�sz�nt vissza Sesshoumaru. A l�gy hang teljesen elolvasztotta a h�rom l�nyt, �s m�g Kagom�re is hatott – Nagyon j�l �nekeltek. Biztos j�l fog siker�lni – V�gign�zett a l�nyokon, majd megakadt a szeme Kagom�n – Nem tal�lkoztunk m�r valahol? Ismer�snek t�nsz

A l�ny nagyon megd�bbent a szavak hallat�n. Hisz � biztos volt benne, hogy Sesshoumaru az, de h�t nem ismerte meg �t. Akkor tal�n m�gsem. De h�t ez nem lehet. Sosem gondolta volna, hogy valaki �gy n�zzen ki, mint az a szellem. R�ad�sul k�s�rteties hasonl�s�ggal!

Az elm�lked�s�t egyik oszt�lyt�rsa b�k�d�se z�rta le. �szrevette, hogy a zongorista v�rja a v�lasz�t.

- Nem hinn�m, hogy tal�lkoztunk – v�gta r� hirtelen – Ha nem s�rtelek meg, egy ilyen egy�ni kin�zet�t, mint te, nem felejt el az ember.

- Rem�nykedtem benne, hogy ismersz.

- Mi�rt?

- Mert… - kezdte vontatottan – Semmi eml�kem nincs a m�ltamr�l. Kb. k�t hete tal�ltak meg a j�rd�n �julva, s�lyos s�r�l�ssel a hasamon – Felh�zta az ingj�t, �s megmutatta a hatalmas, �sszevarrt sebet – Csoda, hogy t�l�ltem!

- H�t az: csoda – b�kte ki nagy nehezen Kagome. Minden stimmelt. K�r�lbel�l ennyi ideje t�nt el Sesshoumaru �s j�tt �t ebbe a vil�gba. M�gis egyezik a k�t ember? Nem tudta mit tegyen. Nem mondhatja el mindenki hallat�ra, hogy a fi� egy veszedelmes szellem a m�ltb�l…

A tan�rn� l�pett hozz�juk.

- L�tom – mondta –, tal�lt�l bar�tokat… Kagome! Nincs kedved k�rbevezetni az iskol�ban. M�ra akkor fel leszel mentve a tan�r�kr�l.

A l�ny meglep�d�tten hallgatta. Bemutatni az iskol�t… Sesshoumarunak? De nagynehezen kib�kte.

- Mi�rt is ne!

- J�l van. Akkor r�d b�zom az ifj� zongorist�t… L�nyok! Ti menjetek �r�ra! R�tok ez nem vonatkozik. �n is megyek. M�r becsengettek, �s nem engedhetem meg magamnak, hogy az oszt�lynak �r�met szerezhessek nagyobb terjedelm� k�s�ssel.

Azzal a tan�rn� �s a h�rom l�ny kivonult a teremb�l. Kagome �s Sesshoumaru egyed�l maradt a teremben. Sok�ig csend volt. Mindketten hallgattak, s ker�lt�k egym�s tekintet�t. V�g�l a fi� t�rte meg a csendet:

- Jajj, de faragatlan vagyok! M�g be sem mutatkoztam! A nevem Kazumoto Takanachi. De csak nevezz Kazu-nak. �s t�ged hogy h�vnak?

- Kagome Higurashi-nak.

- Sz�p n�v – csendesen m�g hozz�tette – Ak�rcsak a visel�je.

Kagome minden szav�t hallotta. Kiss� el is pirult… „Nem, nem, nem!” Ellenkezett mag�ban. „Hiszen � Inuyash�t szereti!” M�g miel�tt b�rmi nyom�t �szrevehette volna a fi� a zavarg�s�b�l, t�m�t v�ltott.

- Ha nem tudod, ki vagy, honnan ez a teljes n�v?

- Mikor a korh�zban �szhez t�rtem, k�rdezgett�k, ki vagyok, de nem tudtam r� felelni. Ter�pi�kon vettem r�szt, de az sem seg�tet. Majd az engem kezel� orvos mag�hoz vett (s mivel nem volt gyermeke), befogadott a feles�g�vel a csal�djukba. Innen a vezet�kn�v. A keresztnevem pedig m�r el�re el volt tervezve, amit els� gyermek�knek sz�ntak volna. Ott tanultam –meg zongor�zni is – s elkezdett egy gy�ny�r�, lass� dalt.

Kagome �rdekl�dve hallgatta Kazut, s figyelte a kez�t, ahogy j�tszik. Nem tudta m�g mindig elhinni. Itt �lt a zongor�n�l a nagy Sesshoumaru, aki kem�ny �s kegyetlen volt. De most! Szel�den �s l�gyan b�nt a hangszerrel. K�nnyes mozdulatokkal l�pegettek ujjai a billenty�k�n. A l�ny figyelte a j�t�kot, s hallgatta a melankolikus dallamot. Teljesen mag�val ragadta. Majd tekintete a kezekr�l egyre feljebb haladt, �s az arcon �llt megy, ami a zongor�z�sra koncentr�lt. De minden darabnak egyszer v�ge lesz. Kazu befejezte �s f�ln�zett a l�nyra, aki m�g mindig �r� meredt. N�zt�k egym�st percekig. Azt�n mindketten pirongva elfordultak a m�sikt�l.

- Gy�… gy�ny�r� dal volt – hebegte Kagome.

- Ak�rcsak te – mondta a fi�, de a hang m�g f�l�ton elnyel�d�tt.

Kagome k�rbevezette Kazut az iskola ter�let�n. Az �p�let hatalmas, �gy az �t is hossz� volt. Befejez�d�tt a tan�t�s. A k�t fiatal meg�llt a kapuban.

- Hol laksz? – k�rdezte Kazu.

- Itt a k�zelben.

- Elk�s�rhetlek?

- Pe… persze.

Egy�tt mentek v�gig a kis utc�kon. Kagome h�za el�tt meg�lltak.

- Akkor – kezdte a fi� – Majd holnap tal�lkozunk.

- I… Igen.

Kazu odahajolt a l�nyhoz �s egy puszit nyomott az arc�ra.

- Szia! Akkor holnap.

- Szia.

Azzal a fi� elment. Kagome figyelte egy darabig, am�g be nem fordult az egyik sarokn�l. Elindult befele az �p�letbe. Az ajt� nyit�sa ut�n megd�bbent. Ott volt a h�rom bar�tn�je �s a nagypap�ja, �s ravaszul vigyorogtak.

- Most meg mi van? – k�rdezte lep�d�tten.

Semmi, semmi – v�gt�k r� k�rusban.

- �s Inuyasha hol van? – �rdekl�d�tt.

- M�r elment.

A nagypapa lenn maradt, a n�gy l�ny felment a szob�ba.

- Olyan szerencs�s vagy Kagome – s�hajtozott az egyik bar�tn�je – Ott van Inuyasha, most meg ez a fi�.

- �lljunk csak meg egy percre! Kazu a bar�tom, semmi t�bb! �n Inuyash�t szeretem.

- Sz�val Kazunak h�vj�k?… Egy�bk�nt Inuyash�n�l is �gy tiltakozt�l az elej�n, �s tess�k: most egy�tt j�rtok. Szeg�nyke! Most bajban van.

- Nem, nem, nem! Egy�ltal�n nem kell agg�dnia emiatt. �n csakis �t szeretem.

- Majd megl�tjuk!

Bes�t�tedett, mire a h�rom l�ny hazaindult. Kagome a kapuig k�s�rte �ket, ott elb�cs�ztak, s elmentek. T�voz�suk ut�n figyelte �ket egy darabig, s a bent mondottakon gondolkodott. „Hogy 6tudn�m Inuyash�t elhagyni!” M�rgel�d�tt. „Ilyet gondolnak r�lam? Ezt sose tenn�m meg. F�leg nem Kazuval… Sesshoumaruval.”

Egy hang sz�lalt meg a h�ta m�g�tt:

- Szia Kagome!

A l�ny ijedten h�trafordult. Akit l�tott, most nem volt megnyugtat�, mint m�skor. Inuyasha volt az teljes val�j�ban. Pontosabban az ember form�j�ban, mivel telihold volt.

- Bocsi, hogy nem j�ttem hamarabb, de fontos elint�znival�m volt. �s mint ember nem volt k�nny�, de… N�zd mit hoztam!

Azzal el� vett egy �gk�darabot. Odament Kagom�hoz �s a nyakl�nc�hoz illesztette a szil�nkot. M�r sz�p nagy darab megvolt bel�le. T�bb, mint a fele.

Inuyasha felpillantott a l�nyra, aki ker�lte a tekintet�t. K�zelebb hajolt hozz�, de f�l�ton meg�llt. Nem tetszett Kagome hidegs�ge.

- Mi a baj – k�rdezet.

- Semmi – mondta halkan – Csak… nem vagyok j�l. Egy kicsit f�j a fejem.

- Ilyenkor j�t tesz, ha a szabadban vagy. Val�sz�n�, hogy a sulit m�g nem szoktad meg. Gyere, menj�nk a belv�rosba. Van ott egy karnev�l.

- Most ink�bb lefekszem. De te mehetsz, ha akarsz.

- N�lk�led sehova se j� menni – k�zelebb hajolt hozz�, de a l�ny elford�totta a fej�t.

Elb�cs�ztak. Kagome bement a h�zba. Inuyasha �rtetlen volt. Olyan hideg volt hozz�, mint-ha… nem is szeretn�. Tegnap m�g j�l megvoltak. Most meg! Mint aki… Tal�n m�r m�st sze-ret?

Sok�ig t�n�d�tt rajta, majd elment a karnev�lra. A k�rd�sek ott sem csendesedtek.

M�snap reggel Kagome hamar bement az iskol�ba. Nem volt benn szinte senki, csak egy-k�t di�k. Zongorasz� �rasztotta el az �p�letet. „Ez Sesshoumaru lesz, vagyis… Kazu.” Felrohant a l�pcs�n, egyenesen a zeneterembe. � volt az. �pp azt a dalt j�tszotta, ami Kagom�t �gy meg�rintette. Mikor �szrevette a l�nyt, r�mosolygott.

- J� reggelt! – k�sz�nt�tte – Ilyen kor�n bej�tt�l?

- Igen. De l�tom, te se tudt�l aludni az este.

- �n mindig keveset alszok. El�g minden nap 3-4 �ra. Annyi is csak akkor, ha nagyon elf�radok.

- Ma nincs pr�ba. Akkor hogyhogy itt vagy?

- M�g nem is mondtam? A nevel�m be�ratott. �gy gondolta, hogyha senki sem jelentkezik �rtem, gondoskodni fog r�lam, �s ezt a tan�ttat�sommal kezdi. B�r kicsit korosabb vagyok ehhez, m�gis megtette. Teh�t a mai napt�l kezdve az oszt�lyt�rsad leszek. �r�lsz, ugye?

- I… igen.

A l�ny teljesen meglep�d�tt. „Itt fog tanulni! Egy oszt�lyban vele!”

K�zeledett a nyolc �ra. Kagome �s Kazu lement a tesi�lt�z�be, mivel az els� �ra testnevel�s volt. Az �r�t az udvaron tartott�k. A tan�r �gy gondolta, hogy felm�ri, mennyit romlott a teljes�tm�ny�k, ez�rt versenyt rendezett: t�volugr�st. Kagom�nek j�l siker�lt. El�g messzire ugrott. Majd j�ttek a fi�k. Mind sz�pen teljes�tett. Most Kazu k�vetkezett. Teljes er�vel nekiindult. �s ez volt az, amit nem kellet volna. Mindenkinek t�tva maradt a sz�ja. A fi� olyan gyorsan futott, hogy alig b�rt�k k�vetni, s b�ven �tugrotta a homokos ter�letet is.

Kagome mostm�r teljesen biztos volt, hogy � Sesshoumaru. M�g meg se lep�d�tt rajta. Ann�l jobban maga a fi�. �mulva figyelte, hogy nagyon elt�volodott att�l a r�szt�l, ahol a felm�r�s volt. Csak �llt meredten.

De nem volt id� ezzel foglalkoznia. J�tt a k�vetkez� gyakorlat: a gerenda. Ott is hasonl� dolgok t�rt�ntek. Kazu oly k�nnyed�n l�pkedett rajta. �szt�n�sen, m�g � sem tudta, hogy volt r� k�pes, de elk�peszt� dolgokat hajtott v�gre: cig�nyker�k, tigrisbukfenc, el�re- �s h�traszajt�, stb.

M�g volt n�h�ny felm�r�s azon az �r�n azonos eredm�nnyel. Tal�n Kazu lep�d�tt meg mag�n a legjobban.

A sz�netben t�zriad� volt. Fel�gett a k�miaterem egy k�s�rlet k�vetkezt�ben. �gy mindenki hazamehetett.

Kazu most is elk�s�rte Kagom�t. �pp az udvaron volt a l�ny nagyapja, s ravasz vigyorral be-invit�lta a fi�t. Elindultak az �p�letbe. Mikor a kutat rejt� �p�let mellett haladtak el. Kazu meg�llt.

- Itt mi van? – k�rdezte.

- Csak egy �sdi �p�let. F�k�nt rakt�rnak haszn�ljuk… Mi�rt?

- Nem tudom. Csak �rdekelt.

Bementek a h�zba, majd – m�r csak ketten – felmentek a szob�ba. A fi� k�r�ln�zett.

- Sz�p, takaros szoba.

- K�szi.

Kazu v�gign�zett a helyis�gen, �s megakadt a szeme egy fali rajzon, ami Inuyash�t akarta �br�zolni. Meredten b�mulni kezdte. Kagome �szrevette, hogy a fi� szeme furcsam�d ugyanazt a gonoszs�got �rasztotta, mint r�gen.

- Ez kit �br�zol?

- Csak egy… jelmez. Szoktam tervezgetni.

- Aha – b�lintott, de legbel�l m�gsem hitte el, csak ezt m�g nem tudta.

Le�ltek az �gyra.

- Tudod Kagome – kezdte –, amikor megl�ttalak, biztos voltam benne, hogy ismerj�k egym�st – s k�zben megfogta a l�ny kez�t – Nem tudom mi�rt. �s az illatod! M�r tal�lkoz�sunk el�tt ismerhettem – K�zelebb h�z�dott. V�gigsim�totta a kez�t a l�ny arc�n, s a nyak�n, majd �szrevett valamit: egy nyakl�nc volt az, rajta egy t�r�tt gy�nggyel.

- Ez… ez a „Shikon no tama”!

A l�ny elh�zta t�le az �gk�darabot, s ijedten h�tr�lt.

- Ho… honnan ismered? – dadogta.

- Nem tudom – csod�lkozott saj�t mag�n a fi� – Egyszer�en csak kics�szott a sz�mon. Olyan furcsa �rz�s volt, mikor megfogtam. Olyan… j�. De … de mi ez.

Kagome nem tudott v�laszolni. Gyorsan ruh�ja al� cs�sztatta a nyakl�ncot. Kazu �jra k�zeledett a l�nyhoz. De m�r nem az volt a szem�ben, mint mikor Inuyasha rajz�t megpillantotta vagy mikor az �gk�vet megl�tta, hanem ugyanaz, ami el�z� nap, a zongor�n�l. A l�ny engedett a k�zeled� fi�nak. Egyre cs�kkent k�zt�k a t�vols�g. Kazu megfogta a kez�t, odahajolt hozz�, �s…

De ekkor ny�l�dott az ajt�. Inuyasha l�pett be rajta. Mikor megl�tta �ket az �gyon, meg�llt, �s nem tudta, mit mondjon.

- Ez… ez nem lehet. Te.. te itt? �s… vele?

Kagome ell�kte mag�t�l Kazut.

- Inuyasha! Ez nem az, aminek l�tszik.

- H�t akkor mi? Itt agg�dtam heteken �t, hogy mit fog Sesshoumaru m�velni a vil�godban, te meg… te meg itt enyelegsz vele.

- Nem, nem!

- K�rlek! Mondj valami hihet� okot, hogy mit csin�lt�l a szob�ban kettesben… ezzel. Kazu �rtetlen�l �lt az �gyon.

- Eln�z�st – sz�lt k�zbe – de nem �rtem az eg�szet.

Inuyasha erre teljesen felb�sz�lt.

- Ne j�tszd az �rtatlant, Sesshoumaru!

- Valakivel �sszet�vesztesz. �n nem Sesshoumaru vagyok, hanem Kazumoto Takanachi.

Kagome gyorsan lecsillap�totta a d�h�s hanyou-t:

- Menj�nk ki, Inuyasha! Kinn megbesz�lj�k.

Azzal egyed�l hagyt�k Kazut.

- Sz�val? – k�rdezte Inuyasha.

- H�t… Sesshoumaru elvesztette az eml�kezet�t, �s most nem tudja, ki � val�j�ban.

- Ez komoly?

- Teljes m�rt�kben. Most az iskol�nkba j�r, s ennyi.

- Mikor megl�ttam – hajtotta le a fej�t Inuyasha – Nem tudtam, mi t�rt�nik. Ha nem ismern�m �t, azt mondan�m, hogy bel�d szeretett, de �gy, hogy nem eml�kszik semmire, tal�n �gy is van. Amikor a szem�be n�ztem, olyat l�ttam, amit m�g soha: gyeng�ds�get �s szeretetet ir�ntad.

- Ne mondj ilyeneket!

- De ha ez az igazs�g.

- Szerinted megmondjuk neki ki �?

- Isten ments! Addig j�, m�g nem tudja. Ha nem j�n r� mag�t�l, akkor soha.

- De az b�rmikor lehet. �s ha pont egy t�megben van, olyan m�sz�rl�st csin�l…

- Akkor sem tudhatja meg.

- Szerintem hamarosan eml�kezni fog.

- Mib�l gondolod?

- Felismerte a Shikon no tam�t.

- Micsoda!!!

- Igen. B�r nem j�tt r�, honnan ismeri.

- Az nem j� jel. Ha �gy l�tjuk, hogy itt az id�, elmondjuk neki. J�? �s �tvissz�k a m�sik vi-l�gba. Most pedig menj�nk be!

�gy is tettek. Inuyasha bocs�natot k�rt, ami�rt �sszet�vesztette valakivel.

Egy darabig besz�lgettek, majd Kazu komolyabb t�m�t v�ltott:

- Est�nk�nt k�peket l�tok felt�telezhet�leg a m�ltamb�l. Halott embereket, v�rt. R�m�lt kiab�l�sokat, sikolyokat hallok. R�miszt�ek. De vannak j� pillanatok is. L�tom �desany�mat gyermekkoromb�l, mikor altat �s �nekel. Hallom �desap�m m�ly hangj�t. K�s�bbi korokb�l mintha testv�rem is lenne. Majd – val�sz�n�leg nem r�gi eml�kek – harcolok, nem tudom kivel, l�tom a Shikon no tam�t �s.. �s egy p�vi�nb�rbe b�jt valakit. Azt�n v�r �s s�t�ts�g. T�bbre nem eml�kszem.

Kagome �s Inuyasha �sszen�zett. Ez az a pillanat. Elj�tt az id�. De hogy is kezdj�k? De m�g miel�tt b�rmit is mondhattak volna, Kazu folytatta.

- Kagome! �n… �n tudom, hogy ti ketten egy�tt j�rtok. Hisz az el�bbi eset ut�n mag�t�l �r-tet�d�. De �n megszeretn�m mondani, hogy…

Ekkor Kagome nagypap�ja sz�lt fel:

- Inuyasha! Le tudn�l j�nni seg�teni?

- J�! Megyek! – kiment a szob�b�l.

Kagome �s Kazu megint egyed�l maradt.

- Hol is tartottunk? – folytatta – Megvan m�r! �n el szeretn�m mondani, hogy… SZERETLEK.

A l�nyban szinte meg�llt az �t��r. „Ezt nem kellet volna!” gondolta „Sesshoumaru szerelmet vallott nekem. Nem, nem is �, hanem Kazu.” Hogy fogja megmondani ezut�n a m�ltj�t?

Inuyasha visszaj�tt. L�tta, hogy jobb nem megk�rdezni, mi t�rt�nt. Ink�bb a t�rgyra t�rt:

- Kazu! Mutatni szeretn�nk valamit neked.

Kimentek mind a h�rman az �p�letb�l, egyenesen a k�thoz.

- M�ssz be – utas�totta a fi�t.

Mindannyian ezt tett�k. A fi� nem �szlelt v�ltoz�st. H�lyes�gnek tartotta, hogy bem�szta, azt�n vissza, de mikor f�l�rve megl�tta az erd�t elcsod�lkozott.

- Az �si Jap�nban vagyunk – magyar�zta Kagome.

- De hogyan?… Jajj!

Nem volt ideje megk�rdeznie, mert egy hatalmas, f�lig ember, f�lig farkas r�juk t�madt. Inuyasha kir�ntotta h�vely�b�l a Tetsaig�t �s egy csap�ssal leter�tette. Az �ri�si tetem ott fek�dt el�tt�k.

- Majd k�s�bb elmagyar�zzuk – mondta a hanyou, m�g miel�tt Kazu k�rdezhetett volna va-lamit is.

Egy darabig mentek. Nem sz�ltak egym�shoz. Meg�rkeztek a faluba, s bekopogtattak. Egy id�s h�lgy nyitott ajt�t. � volt Kaede. Mikor megpillantotta Sesshoumarut, h�tr�lni kezdett, de mivel nem l�tott semmi t�mad�si sz�nd�kot, beinvit�lta �ket. (F�lszem�vel persze �t n�zte) Kagome halkan elmondta az any�nak, mi t�rt�nt Sesshoumaruval.

- Nos? – k�rdezte Kazu – Mi�rt j�tt�nk ide? �s mi�rt ilyen �sdi itt minden?

- El kell mondanunk valamit Kazu – kezdte komoran a l�ny – Tudjuk j�l, hogy ki vagy – Er-re a fi� nagyon nem sz�m�tott – D�mon vagy. Ez az ok a fizikai teljes�tm�nyedre. �s ez a k�t az �tj�r� ebbe a vil�gba. Most a r�gi Jap�nban vagyunk. A m�ltban. Mikor m�g nem vesztetted el az eml�kezetedet, egy gonosz, v�rszomjas szellem volt�l. Sesshoumarunak neveztek. Mindenki rettegett t�led. Meg akartad szerezni a Shikon no tam�t, amivel er�sebb� v�lhatt�l volna, de legy�z�tt t�ged valaki. A neve…

- Naraku.

Mindenki lep�d�tten n�zett Kazura. Mintha nem is � lett volna… Mintha a r�gi Sesshoumarut l�tn�k. �jra a gy�l�let t�ze �gett a szem�ben, kez�t �sszeszor�totta.

- Naraku – ism�telte – M�r eml�kszem. Mindenre eml�kszem.

Mindh�rman megijedtek. Sesshoumaru ism�t a r�gi volt. Fel�llt, s nem b�ntotta �ket, hanem egyszer�en csak elhagyta a kunyh�t. Elt�nt.

- H�t ennyi volt – s�hajtott Kagome – �jra gonosz szellem lett. Pedig m�r kezdtem meg-szokni a „Kazus �nj�t”.

Inuyasha �s Kaede helyeselt.

Epil�gus:

- Jaj, ez az Inuyasha bosszankodott Kagome – Mindig bajba sodorja mag�t. �s m�r megint l�badozhat egy teljes h�tig az �gyban.

A l�ny �ppen gy�gyf�veket keresett a sebekre, mikor zajra lett figyelmes. Meglapult egy bokorn�l. Sesshoumaru haladt el (ism�t a r�gi ruh�j�ban). Kagome nem tudta t�rt�ztetni ma-g�t, el�j�tt �s megsz�l�totta. A szellem meg�llt. Egym�sra n�ztek. Sesshoumaru ravasz mo-solyt er�ltetett az arc�ra.

- Ja, csak te vagy – mondta gonoszan, b�r nem volt el�g meggy�z�. A t�rt�ntek ut�n nem tudott �gy besz�lni vele, mint r�gen. Hogy megpr�b�lja hitelesebb� tenni negat�v megjegyz�-s�t, hozz�tette – Rem�lem, nem arra v�rsz, hogy b�rmi j�t is mondjak. Ami meg kett�nk k�-z�tt t�rt�nt, az sosem fog megism�tl�dni. Csak nem gondolod, hogy tnyleg beld estem? Ha! Ne is �lmodj r�la. Csak elkeseredett voltam. Mi m�st gondolt�l? Nem is tudom, hogy tudott bel�d szeretni a f�lesz� �cs�m. Semmi szeretnival� sincs benned.

Kagome szemeib�l patakban hullottak a szavak hallat�n a k�nnyek. Arc�t kez�be temetkez-ve s�rni kezdett. Tal�n m�gis megszerette a szellemet, �gy megr�zta a ridegs�ge.

- S�rj csak! – hencegve folytatta – Most nem v�gzek veled. Azt Inuyash�nak is l�tnia kell. Na viszl�t!

Megfordult mit sem t�r�dve az �sszet�rt Kagom�val. B�r ez csak a l�tszat volt. Ha a l�ny nem a f�jdalm�val let volna elfoglalva, l�thatta volna, hogy a szellem szem�be szomor�s�g k�lt�z�tt, s arc�n k�nnyek csillantak meg.

Tal�n Sesshoumaru m�gsem lett teljesen olyan, mint amilyen r�gen volt.

THE END