Egy újabb nap virradt a kis csapatra. Meglehetősen messze jártak már a leendő Tokió vidékétől. Napok óta vándoroltak, de szerencsére Miroku leleményességének köszönhetően a legtöbb éjszakát sikerült fedett vendégszerető helyen tölteniük. A fifikás szerzetes a falvakban ugyanis megtalálta a leggazdagabb házat, ahol feltétlen elkélt egy kis démonűzés. Alapjában véve jó volt a hangulat a csapatban, csak Kagome aggódott, hogy nagyon nagy lesz a lemaradása a sok hiányzás miatt. A tegnapi napon sem pártolt el tőlük a szerencse, sikeresen átjutottak a tengeren a Hokkaido szigetre.

 A mai nap is szépen indult, az idő is gyönyörű volt, melengetően sütött a nap és közeledtek céljuk felé. Az úti cél egyébként a mai Muroran környéke, ahol egy vándorkereskedő állítása szerint, egy különösen erős démon jelent meg. InuYasha egyre nyugtalanabb volt, hiszen a kereskedővel Kaede falujában találkoztak, az-az ki tudja valóban ott lesz-e még a démon mire odaérnek. Viszont a leírás szerint jó esély van rá, hogy a démon birtokol egy, vagy akár több ékkőszilánkot is. Tehát így mendegéltek, reménykedve, hogy megtalálják a démont.
 -Érzel valamit InuYasha? Kérdezte Miroku.
 -Nem semmi említésre méltót, de ha becsapott az a nyavalyás, akkor darabokra tépem, ha legközelebb találkozok vele. Mondta InuYasha.
 -Ne mérgelődj InuYasha. Nem hiszem, hogy át mert volna vágni minket. Mondta Kagome.
 -Valóban elég hitelesnek tűnt a meséje. Szólt Sango.
 -Na igen, talán már ma, de holnap biztosan kiderül. Ha jól látom az egy falu amott. Mit szólnátok, ha pihenten indulnánk a harcba és talán a falubeliek, tudnak valamit a démonról… Érvelt Miroku a többieknek.
 -Keh, a fenét, én még ma le akarok számolni azzal a semmirekellővel. Vágott közbe InuYasha.
 -Nem InuYasha, talán tényleg tudnak segíteni a falusiak és jobb lenne, ha frissen harcolhatnánk. Oktatta ki Kagome InuYasha-t.
 -Badarság, felesleges kitérőt tenni, de ha akartok menjetek, majd elkapom egyedül. Szólt InuYasha kissé mérgesen.
 -Ugyan már, ne légy olyan csökönyös. Mondta Shippou.
 -Halgass! Vágta kupán InuYasha a kis rókadémont. -Ostobák vagytok, Miroku csak a lányok miatt akar már megint kitérőt tenni. Én akkor is elmegyek!
 -Fek-szik. Mondta Kagome kissé tagoltan és InuYasha máris elterült az úton.
 -A fenébe. Nyögte InuYasha.
Így aztán InuYasha is a többiekkel tartott a faluba, amit Miroku pillantott meg a távolban.

 Néhány óra alatt elérték a falut. Egy teljesen átlagos kis falu volt. Ami furának tűnt az csak az volt, hogy mintha egy lélek sem lakná. Teljesen üresek voltak az utcák, a házak. InuYasha egyre dühösebben nézett Mirokura (Aki akárcsak a többiek, kissé értetlenkedve nézett szét, miközben egyre beljebb sétáltak a házak között. InuYasha éppen kérdőre akarta vonni Miroku-t, mikor egy falusi lány hirtelen nekiszaladt. Szinte a semmiből tűnt fel és roppantul sietett.
 -Bocsánat, áh egy démon!!! Kérlek ne bánts, kíméld meg az életem! Kiáltott fel a lány.
 -Ne aggódj. InuYasha nem fog bántani. Segítek a nagy rémületet kiheverni. Mondta Miroku miközben átkarolta a lányt és kezét lassan a feneke felé csúsztatta.
 -Nem hiszem, hogy pont rád van szüksége. Szólt Sango és kissé fejbevágta Miroku-t.
 -Ne is törődj vele. A következő kérdése az lett volna, hogy leszel-e a gyermekei anyja. Miroku már csak ilyen. Mondta Shippou a megdöbbent falubéli lánynak.
 -Mond, hol vannak a többiek? Kérdezte Kagome a lánytól.
 -A dombon a vezetőnk házánál. Két falubeli favágó, valami szörnyű démont látott a hegyekben. E miatt hívott össze egy gyűlést a vezetőnk. Mesélte a lány.
 -Miféle démon? Mondj el róla mindent! Szólt InuYasha felemelt hangon.
 -Én nem tudok többet, hidd el kérlek, de gyertek el a gyűlésre ti is. Mondta a lány ijedten.
 -InuYasha ne légy olyan erőszakos. Te nem is akartál eljönni ide. Szólt Kagome.
 -Természetesen örömmel elkísérünk és addig is engedd meg, hogy megóvjalak az odavezető úton, rád leselkedő veszélyektől. Mondta Miroku a lánynak.
 -A legnagyobb veszély te vagy Miroku. Jegyezte meg Shippou.
 -Rendben gyertek utánam. Mondta a lány.

 InuYasha-ék elindultak a lány után, aki a falu vezetőjének a házához vezette őket. A ház a falu végén lévő domb másik oldalán állt. Ahogy a dombtetőre értek, máris megpillanthatták az épületet, melynek tornáca előtt ott gyülekezett a falu apraja-nagyja. Mihelyst közelebb értek, hallották a falusiak terveit, találgatásait. Bár az igazi történetet, még csak kevesen hallották, mégis volt, aki szerint a démon, biztos a falu gyerekeinek húsára pályázik, vagy az emberek vérét akarja kiszívni. Voltak, akik szerint a falu szűz lányait kellene feláldozni és akkor a démon megkímélné a kicsiny települést.
 -Keh, milyen ostobák. Szólalt meg InuYasha. Hirtelen nagy csend lett.
 -A… a démon. Suttogták megrémülve a falusiak.
 -Nem, nem ő az. Szólalt meg az egyik favágó, aki a falu vezetőjével éppen kijött a házból.
 -Ki tudja talán alakot is tud váltani. Szólaltak meg többen a tömegben.
 -Szörnyű milyen ostobák vagytok. Ordibált rájuk InuYasha.
 -Tényleg nem ő az, legalábbis azt hiszem. Szólalt meg a lány aki InuYasha-ékat idekísérte.
 -Nem kell aggódni. Nem bántunk titeket, mindössze szeretnénk, ha elmondanátok mi történt. Mondta Sango.
 -Mért érdekel ez titeket? Kérdezte a falu vezetője.
 -Mert talán segíthetünk nektek, megszabadulni a démontól. Persze ez már csak holnap lehetséges, mert pihennünk kell és a spirituális erőm is hatásosabb nappal. Mondta Miroku.
 -Már megint lódít. Jegyezte meg halkan Shippou.
 -Valóban el tudjátok űzni ezt a veszedelmet? Kérdezték a falusiak és néztek rájuk bizakodóan.
 -Igen, megtesszük amit tudunk. Mondta Kagome.
 -Nos ha valóban hajlandóak vagytok segíteni, nálam maradhattok éjszakára és bőségesen megvendégellek bennetek. Szólt a falu vezetője.
 -Én inkább már most mennék. Jegyezte meg InuYasha, halkan Kagome-nek.
 -Tudom, de neked se márt a pihenés. Hamarosan itt az este, holnap pedig korán indulunk. Mondta Kagome.
 -Had hallom mit láttál? Szólt InuYasha a favágóhoz.
 -Rendben elmesélem. Mondta a favágó.
 -A társad merre van? Vágott közbe Sango.
 -Bent pihen. Szörnyen megrémült. Gyertek elmesélem mi is történt. A tegnapi nap sem különbözött a többitől. Reggel elindultunk a társammal fát vágni az északi hegyekbe, mint mindig, hogy aztán a szekerünkkel a faluba hozzuk. Eleinte nem volt semmi különleges. Nekiláttunk a munkának…
 -És?? Vágott közbe InuYasha.
 -Hagyd beszélni! Szólt rá Kagome.
 -Szóval nekiláttunk a munkának. Egy kis idő múlva szörnyen lehűlt a levegő és valahogy olyan borzongató érzésünk támadt. A társam azt javasolta, hogy vigyük a fát, amit kivágtunk és menjünk. Én viszont erősködtem, hogy ne érjük be ennyivel, mert ilyen kevésért kár volt fáradni. Tehát folytattuk a munkát, bár mind a ketten borzongtunk. Még a fák levelei is dermesztően zúgtak a szélben. Alig kezdtünk neki a következő fa kivágásának amikor, hirtelen mintha csak a semmiből bukkant volna elő, ránk támadt egy hatalmas sárkánykutyaszerű démon. Egyetlen mozdulattal több fát is kidöntött, majd az állatainkat szekerestül együtt befalta. Ennek a végét azonban nem vártuk meg, szaladtunk, ahogy csak a lábunk bírta. Szerencsére nem jött utánunk, de attól félünk, ha rábukkan a falunkra, akkor hatalmas mészárlást fog rendezni.
 -Ugyan gyerekjáték, nem kell így rettegni, egy csapással kettéhasítom. Szólalt meg InuYasha.
 -Biztos vagy benne? Amikor megjelent, a fejszémet felé dobtam, de még csak meg sem közelítette. Mintha lepattant volna róla. Talán jobb is, mert lehet, ha észrevette volna, hogy rátámadtam, akkor minket fal be elsőnek. Mesélte a favágó.
 -Lepattant? Lehet, hogy képes korlátot létrehozni. Szólt Sango.
 -Nem számít, elintézem. Mondta InuYasha.
 -Mond, hogy nézett ki pontosan az a démon? Kérdezte Miroku a favágótól.
 -Hát nem volt időnk rendesen megnézni. Leginkább egy sárkánykutyához hasonlító lény volt. Óriási, hatalmas termete volt és egy csillogó, kristályféle lógott a nyakában. Mondta a favágó.
 -Milyen volt az a kristály? Kérdezte Kagome.
 -Nem igazán tudtam megfigyelni. Csak a napfény, ahogy rásütött, gyönyörűen szikrázott a nyakában, ezért vettem észre. Mondta a favágó.
 -Lehet, hogy egy shikon szilánk. Elmélkedett Kagome.
 -Köszönjuk, hogy elmesélted. Szólt Sango a favágóhoz.
 -Remélem tudtok segíteni. Ha nem bánjátok, megyek megnézem, hogy van a társam. Mondta a favágó.
 -Megtesszük amit tudunk, menj cak nyugodtan. Válaszolt Sango.
 -Köszönöm. Mondta a favágó és elment.
 -Úgy tűnik erős démon lehet, jól fel kell készülnünk. Szólt Miroku.
 -Badarság! Lecsapom a kardommal pillanatok alatt, akár már most. Mondta InuYasha
 -Rendben, de csak holnap, ma már későre jár, jobb, ha itt maradunk éjszakára. Szólalt meg Kagome.
 -Gyertek. Bőséges vacsorával várlak titeket. Hívogatta őket a falu vezetője és átvezette InuYasha-ékat az étkező helységbe.

 Miután mind megvacsoráztak, korán nyugovóra tértek, hogy reggel kipihenten vágjanak bele a kalandba. Egyedül csak InuYasha nem tudott nyugodni és kiült a ház tornácára. Szépséges szép volt az éjszaka. Ragyogóan sütött a hold és szikráztak a csillagok. Egyetlen felhő sem volt az égen. InuYasha csak bámulta az eget, miközben több gondolat is kavargott a fejében. „Ki tudja talán tényleg veszélyes az a démon. Nem tudnám elviselni, ha Kagome-val történne valami. Talán itt kéne hagynom őket. El kéne mennem egyedül megkeresni azt a nyavalyást.” Miközben InuYasha így elmélkedett, Kagome odabent felébredt. Rossz álmok gyötörték mivel egyre bizonyosabbá vált, hogy ha vissza is ér a világába, már nem lesz elég ideje rendesen felkészülni a matematika és angol tesztre, pedig fontos lenne, hogy jól sikerüljenek. Kagome körbetekintett egy pillanatra a szobában, nyugtázta, hogy csak rosszat álmodott és a matekkönyve nem fogja megenni. Észrevette azonban, hogy InuYasha nincs a szobában. Felkelt, hogy megkeresse. Mikor kilépett a házból, látta, hogy InuYasha a tornácon ül, bámulja az eget és teljesen elmélyedt a gondolataiban. Lassan odasétált, majd leült mellé.
 -Mi jár a fejedben? Kérdezte Kagome.
 -Semmi. Felelte InuYasha.
 -Ne mond, hogy semmi, láttam, hogy nagyon elgondolkoztál valamin. Szólt rá Kagome.
 -Tényleg nem érdekes, csak, hogy hogyan intézem el azt a semmirekellőt. Válaszolt InuYasha.
 -Olyan szép az éjszaka, nem InuYasha? Kérdezte Kagome, miközben kicsit közelebb bújt InuYasha-hoz.
 -Öh hát igen. Válaszolta InuYasha.
 -Még mindig démonná szeretnél válni? Nem gondolod, hogy jó egy kicsit embernek is lenni? Ha démmoná válsz, akkor talán a személyiséged is megváltozik, nem? Kérdezte Kagome.
 -Ugyan mi a jó az emberekben, ők gyengék és szánalmasak, nem lehet rájuk számítani. Olyan hatalmas akarok lenni, mint az apám. Amúgy meg amíg féldémon vagyok az emberek ugyan úgy kiközösítenek mint a démonok. Ne aggódj, nem fogok megváltozni. Felelt InuYasha és közben arra gondolt: lehetetlen lenne, hogy bántódást okozzon Kagome-nek, még ha démonná is válik. Abban reménykedett, hogy talán a Shikon-no-Tama segítségével, olyan démonná válhat, aki nem veszti el a fejét és végre a démonok sem néznék le többé.
 -Én így szeretlek, ahogy vagy és mindig melletted leszek, bennem megbízhatsz. Mondta Kagome és InuYasha vállára hajtotta a fejét.
 -Tudom. Mondta InuYasha és most már ketten nézték csendben a csillagokat.
 -Tudod én, izé, ö, nagyon szeretlek és démonként jobban meg tudnálak védeni… Motyogott suttogva InuYasha.
 -Mondtál valamit? Kérdezte Kagome, aki lassacskán teljesen rádőlt InuYasha-ra és már majdhogynem elaludt.
 -Hogy? Semmi, nem érdekes. Aludj csak Suttogta InuYasha, miközben nekidőlt a mellette álló oszlopnak, hogy Kagome-nek kényelmesebb legyen. Kezével lassan végigsimította Kagome haját, ami ébenfeketén csillámlott a holdfényben.

 Eljött a reggel, felkelt a nap és beragyogta a ház tornácát. InuYasha ébredt fel elsőnek. Csak nézte az ölében fekvő lányt. Még mindenki aludt csak a madarak éneke törte meg a csendet. InuYasha mint egy rosszcsont kutyus, úgy játszott Kagome hajával. Simogatta, csavargatta… Miroku is felébredt odabent és elhúzta a tornácra nyíló ajtót.
 -Oh mi folyik itt InuYasha? Kérdezte kis mosollyal a száján Miroku.
 -Semmi, se! InuYasha kicsit megrémülve tolta odébb Kagome-t aki erre felébredt.
 -Rendben látom kettesben, akartok maradni. Megyek nem is zavarok, érezzétek jól egymást. Mondta vigyorogva Miroku.
 -Hogy mi, micsoda? Nem történt semmi, nem mindenki olyan kéjenc mint te! Szólt Kagome.
 -Remek felébredtetek, akkor indulhatunk. Szólalt meg Sango aki a ricsajra felébredve nagyot nyújtózkodott az ajtóban.
 -Mi rosszat csinált már megint InuYasha? Kérdezte Shippou aki szintén felébredt a zajra.
 -Semmit, Miroku csak álmodozik. Mondta Kagome.
 -Tényleg Sango, összebújhatnánk mi is egy kicsit, mint InuYasha-ék. Szólt Miroku Sangóhoz és lassan átkarolta majd a kezét a hátán lefelé csúsztatta, mire Sango egy jókora pofonnal jutalmazta a próbálkozását.

 Miután a kis csapat kiveszekedte magát elindultak az északi hegyekbe, hogy megkeressék azt a démont. Kagome-t InuYasha vitte a hátán, Sango-t, Miroku-t és Shippou-t pedig Kirara. Hamar odaértek ahol a favágók dolgoztak tegnap, amikor találkoztak a démonnal. Nagy csend volt, már csak pár nyom maradt a démon után. Úgy tűnt észak-nyugat felé ment. InuYasha egyre nyugtalanabb lett. Alig várta, hogy leszámolhasson vele. A démon nyomait követve egy völgybe jutottak. A völgy szélén egy hatalmas barlang tátongott. Óvatosan megközelítették a helyet, ám a démon nem volt ott. Elindultak hát tovább követve a nyomait.
 -Ez az már egyre erősebben érzem, közel vagyunk. Szólt InuYasha és a kis csapat élén lassan felért egy újabb kisebbfajta hegy tetejére. A hegy túloldaláról nagy robaj hallatszott. Felérve látták, hogy lent a mélyben egy hatalmas sárkánykutyaszerű démonnal egy lány harcol, aki szintén démonfélének tűnt, de ebből a távolságból nem lehetett tisztán kivenni.
 -Úgy néz ki megtaláltuk. Szólt Miroku.
 -Kagome érzel ékkőszilánkot? Kérdezte InuYasha.
 -Nem, azt hiszem nem, de jobb lenne közelebb menni. Válaszolta Kagome.
 -Ki lehet az a lány aki a démonnal harcol? Kérdezte Shippou.
 -Nem érdekel, megyek és szétszaggatom, azt az ocsmány démont. Mondta InuYasha és nagy ugrásokkal elindult a hegy kissé meredek oldalfalán lefelé.
 -Várj meg InuYasha. Kiabált utána Kagome, de InuYasha már messze járt. Ezért Sango-ékkal együtt Kirara hátán elindultak lefelé InuYasha után.

 Odalent nagy küzdelem folyt a két démon között. A hatalmas sárkánykutyának sikerült sarokba szorítania a meglehetősen fiatal démonlányt. Aki mindezek ellenére, rettentő bátran küzdött és jó néhány, igen mély sebet ejtett a démonon. InuYasha a legjobbkor érkezett.
 -Kaze-no-Kizu! InuYasha egy erőtelje csapással elpusztította a szörnyeteget.
 -Ki vagy te és mit akarsz? Kérdezte a lány, de megérezvén InuYasha szagát furcsa érzése támadt. Ki lehet ő, a szaga, némileg hasonlít az enyémhez. Ő is egy féldémon és a fülei… Így morfondírozott magában.
 -Mit érdekel az téged, inkább arra válaszolj te ki vagy? Kérdezte InuYasha és megakadtak a szemei a lány fülein. A fejében pedig hasonló gondolatok kavarogtak a lányéhoz.
 -Hogy merészelsz így beszélni velem, egy szempillantás alatt széttéplek, neveletlen tuskó! Válaszolt a lány. Miközben a többiek is megérkeztek és mindannyian ledöbbentek, menyire hasonlít a fiatal lány InuYasha-hoz.
 -Válaszolj nyavalyás! Mondta emelt hangon InuYasha.
 -Fekszik! Mondta Kagome és InuYasha elterült a földön.
 -A fenébe. Nyöszörögte, mérgesen InuYasha.
 -Bocsáss meg neki, még a lányokkal sem túl udvarias. Mia a démont üldöztük és shikon szilánkokat keresünk, de úgy tűnik rossz nyomon járunk. Ő InuYasha, itt mellettem Sango és Miroku, ők a hátam mögött pedig Shippou és Kirara, Én pedig Kagome vagyok.
 -Inu? Nos nem mintha bármivel is tartoznék nektek én Hoshihana ( 星花 ) vagyok. Hogy mertetek beavatkozni a harcomba? Elszámolnivalóm volt ezzel a démonnal.
 -Ha nem jövök, valószínű felfalt volna! Mondta dühösen InuYasha.
 -Nem rád tartozik. Válaszolt vissza Hoshihana hasonló hangnemben.
 -Mintha csak rokonok lennének. Súgta Miroku a többieknek.
 -Igen és ezek a fülek, akár csak InuYasha-nak. Súgta vissza Kagome.
 -Talá, csak nem InuYasha bátyjának a… Elmélkedett Miroku csendben.
 -Nem hiszem, nem úgy tűnt, hogy rajongana az emberekért. Súgta Sango a többieknek.
 -Hm nem is tudom, az a kis emberlány is vele van, nagyon fura ez az egész. Mondta halkan Kagome a többieknek. Mindeközben Shippou, InuYasha és Hoshihana veszekedését szemlélte és igen jól szórakozott.
 -Te idióta, most már aligha szedem ki belőle, hogy hol a bátyja. Szólt dühösen Hoshihana.
 -Csak azért vagy még itt, mert én… Mi, hogy bátyja? Miről beszélsz? Kérdezte InuYasha.
 -Nem a te dolgod, inkább menj vissza, oda ahonnan jöttél. Mondta Hoshihana.
 -Kérlek ne vitatkozzatok. Azt mondtad, hogy van ennek a démonnak egy bátyja? Talán segíthetnénk egymásnak a keresésben. Mondta Kagome.
 -Nincs szükségem a segítségetekre. Válaszolta Hoshihana.
 -Nem is akarunk akadályozni, de közös az ellenségünk és talán gyorsabban a nyomára akadunk. Ígérjük, hogy nem állunk az utadba. Mondta Kagome.
 -Hogy mi? Én nem ígértem semmi ilyet. Vágott közbe InuYasha.
 -Ne vitatkozz InuYasha! Igazán lehetnél udvariasabb. Szólt rá InuYasha-ra Kagome.
 -Kérlek ne légy, ilyen ellenséges, mi nem akarunk semmi rosszat. Mondta Kagome Hoshihana-nak.
 -Na jó elkísérhettek, ha akartok, feltéve, ha nem akadályoztok. Válaszolt Hoshihana.
 -Még mit nem! Hördült fel InuYasha.
 -InuYasha!! Kiáltott rá Kagome InuYasha-ra.
 -Jól van, de… Szólt InuYasha. Azonban a többiek elindultak követve a lányt.
 -Hé! Itt ne merészeljetek hagyni! Kiabálta InuYasha.
 -Ne haragudj, de mért üldözöd azt a démont? Kérdezte Kagome Hoshihana-tól.
 -Van nála valami, amihez nincs joga. Ti viszont jobban tennétek, ha inkább visszamennétek. Ez a démon sokkal erősebb, mint a másik volt. Válaszolta Hoshihana.
 -Te egy papnő vagy? Kérdezte Hoshihana Kagome-től.
 -Hát nem egészen. Válaszolta Kagome.
 -Az az InuYasha nevű, aki veled utazik kicsoda? Kérdezte Hoshihana Kagome-t. Rettentően érdekelte, mert mióta találkozott vele, elég furcsa érzései vannak felőle. Nem igazán tudta miért, de a szaga és a külseje a hasonlóság közöttük különös érzéseket keltett benne.
 -Hát ő egy nagy kutyadémon fia. Nem nagyon látszik rajta, de rendes srác, bár néha idegesítő tud lenni. Válaszolta Kagome.
 -Na és ti mit akartok attól a démontól? Kérdezte Hoshihana.
 -Hát mint mondtam shikon szilánkokat keresünk és talán van pár ennél a démonnál. Nem szeretnénk, ha Naraku kezébe kerülnének. Mondta Kagome.
 -Ki az a Naraku. Érdeklődött Hoshihana.
 -Ő egy nagyon gonosz démon. Hajdanán tőrbecsalta InuYasha-t, most pedig a shikon szilánkok által akarja a hatalmát növelni… Válaszolta Kagome.
 -Egész jól elbeszélgetnek nem? Szólt Sango Miroku-hoz. Kagome és Hoshihana pár lépéssel előttük járt.
 -Igen úgy látszik, megtalálták a közös hangot, nem úgy, mint InuYasha-val. Mondta Miroku.
 -Kagome-t nem lehet nem szeretni. Szólt Shippou.
 -Marhaság, szörnyen idegesítők mind a ketten, de főként az a Hoshihana. Morgolódott InuYasha.
 -Ugyan InuYasha, az a lány meglehetősen hasonlóan viselkedik hozzád és a külseje is megdöbbentően hasonlít. Csak nem titkolsz előttünk valamit? Szólt InuYasha-hoz Miroku.
 -Hogy mi van? Ne hozz engem kapcsolatba ezzel a lánnyal? Hördült fel InuYasha.
 -Ne idegesítsd fel magad Miroku-t csak elragadta a piszkos fantáziája. A hasonlóság viszont tényleg megdöbbentő. Szólt Sango.
 -Igen, ez engem is zavar. Mondta InuYasha.
 -Kíváncsi lennék, ki lehet, elég csinos, még akkor is, ha démon. Mondta Miroku.
 -Miroku!! Vágta kupán Sango Miroku-t.
 -Szerintem ő is féldémon. Szólalt meg InuYasha.
 -Hát akkor még több a közös bennetek. Jegyezte meg Sango.

 Így beszélgetve mentek egy a hegyekben lévő falu felé. Kagome és az új útitárs elöl, kicsit mögöttük a többiek. A falu nem volt messze és mivel a megölt démon bátyja, nem volt a barlang közelében, Hoshihana úgy gondolta talán megtámadja a falut. Valóban így tűnt. Mikor a falu közelébe értek Hoshihana és InuYasha megérezte a démon szagát.
 -Ez az érzem, itt lesz! Szólalt meg Hoshihana, majd sebesen elindult a démon nyomán.
 -Igen én is érzem! Kagome van shikon szilánk a közelben? Kérdezte türelmetlenül InuYasha.
 -Sajnos nem érzek szilánkot, de elég messze lehetünk még. Válaszolt Kagome.
 -Megyek elintézem! Mondta InuYasha és hatalmasakat szökellve elindult a féldémonlány után.
 -Várj!! Kiáltott utána Kagome, de InuYasha már nem hallotta meg.
 -Gyerünk Kagome! Szólt Sango és Kirara hátán Mirokuval együtt InuYasha után indultak.
 -Gyere utánunk Shippou! Szólt hátra Kagome a kis rókadémonnak, aki azon nyomban rózsaszín gömbbé változva követte őket.

 Hoshihana ért elsőként a faluba, már ha azt még annak lehetett nevezni. A démon tombolt a faluban az utolsó állatokat falta fel. Így a falu teljesen néptelen lett. A szerencsésebbeknek sikerült elmenekülnie, a kevésbé szerencsések a démon áldozatai lettek. A sárkánykutya démon hatalmas mancsaival a néhány még megmaradt házat zúzta porrá, mikor meglátta maga előtt Hoshihana-t.
 -Van nálad valami, ami nem illet meg téged! Ha nem adod vissza tüstént, darabokra szaggatlak. Kiáltott rá a démonra Hoshihana.
 -Mit keresel itt! Kotródj az utamból, te kis nyavalyás! Mondta hörgő hangon a démon.
 -Akkor pusztulj! Kiáltott Hoshihana és egy ügyes támadással mélyen a démon hósába hasított.
 -Te lénypiszok, széttaposlak! Kiáltotta a démon és hatalmas mancsával elsodorta a lányt. Azonban Hoshihana sem hagyta annyiban a dolgot és újra a démonra támadt. Többször egymásnak estek. Közben InuYasha is megérkezett.
 -Most véged nyomorult! Kiáltott InuYasha és előrántotta a Tetsusaiga-t.
 -Ő az enyém, maradj ki ebből! Kiáltott rá InuYasha-ra Hoshihana. A veszekedést kihasználva a démon egy nagy ütéssel a földbe csapta Hoshihana-t.
 -Kaze-no-Kizu! Sújtott le InuYasha a kardjával. A démon azonban egy erős korlátot hozott létre és ez az erős aura megóvta InuYasha támadásától.
 -A fenébe! Ne hidd, hogy ennyivel megúszod! Mondta InuYasha és megidézte a vörös pengét.
 -Kaze-no-Kizu! Csapott le újra a vörös pengéjű Tetsusaiga-val InuYasha. A démon azonban ezt a támadást is kivédte a korlátjával.
 -Ez lehetetlen, kivédte a vörös pengét?! Ámult InuYasha.
 -Mondtam nektek, hogy ő sokkal erősebb, mint a másik volt. Különben is ő az enyém. Szólt Hoshihana aki lassan feltápászkodott a földről.
 -Nem úgy tűnik, hogy elintézted! Én leszámoltam a másikkal, ezt is elintézem. Mondta InuYasha.
 -A másikat már kifárasztottam mikor megjelentél! Amúgy meg nem úgy tűnik, hogy elintézted ezt a nyavalyást. Mondta Hoshihana InuYasha-nak.
 -Micsoda?! Te megölted a testvérem, ezért széttéplek! Mondta a hatalmas sárkánykutya démon és egy nagy tűzörvényt okádott szájából InuYasha-ra, aki kardjával részben kivédte a felettébb nagy erejű támadást, de rettentően megviselte a tűztornádó.
 -Hiraikotsu! Hangzott a távolból és feltűnt Sango csontbumerángja, de sajnos meg se kottyant a démonnak.
 -Majd én Sango! Kazana! Kiáltott Miroku. A démon viszont erős tűzzel válaszolt, így Miroku végül nem tudta használni a fekete lyukat, ami a jobb tenyerén volt és szinte bármit be tudott szippantani. A démon beszippantása egyébként sem lett volna könnyű feladat, annak hatalmas termete miatt.
 -Menj! Kiáltott Kagome és egy nyílvesszőt lőtt a démonra, de sajnos az, az erős korlátjával kivédte azt.
 -Nyomorult semmirekellők! Hördült rájuk a démon és őket is a földhöz csapta a közben megérkező Shippou-val együtt.
 -Megálj! Ne merészeld Kagome-t bántani, ezért most megfizetsz! Kiáltott InuYasha.
 -Várj! Próbáljuk egyszerre. Szólt Kagome aki minden erejét összeszedve tápászkodott fel a földről.
 -Pusztuljatok! Üvöltött a démon és egy még hatalmasabb tűztornádót okádott rájuk.
 -Most menj! Lőtte ki Kagome a nyílvesszejét.
 -Bakuryuuha! Kiáltotta InuYasha és ezzel a támadással a démon saját tűzörvényének az erejét is ellene fordította. Az együttes támadással a démonra küldött rettentő nagy erejű tűzörvényben a sárkánykutya eltűnt. Amikor a tűz és a füst eloszlott, mindannyian megdöbbenve látták, hogy még ez az erős támadás is csak alig rengette meg a hatalmas démont.
 -Ez nem lehet! Alig érezte meg a Bakuryuuha-m erejét. Látsz valahol a démonnál shikon szilánkokat? Kérdezte Kagome-t InuYasha.
 -Nem nem látok, de kell, hogy legyen, mód a korlát áttörésére. Mondta némileg bizonytalanul Kagome.
 -Sajnos nem sok esély van rá. Szólalt meg Hoshihana.
 -Nincsenek nála szilánkok?! Mit mondtál? Kérdezete InuYasha.
 -Az ereje nagy részét a nyakában lógó kristályból nyeri. Mondta Hoshihana.
 -Micsoda?! Szólaltak meg a többiek.
 -Most végetek! A démon egy ismét egy hatalmas tűzörvényt zúdított rájuk.
 -Bakuryuuha! Ugrott a többiek elé InuYasha, de nem tudta teljesen megfékezni a démon támadását és teljesen kifáradva rogyott össze. Ugyan csak a támadás töredéke érte el a többieket, de így is borzasztóan kiütötte őket.
 -InuYasha, InuYasha! Szólt Kagome elgyengülő hangon.
 -Ezt megúsztátok, de a következőt nem fogjátok! Mondta a démon és újra támadásba lendült.
 -Nesze! Kiáltott Hoshihana. Odarohant Kagome mellé és kilőtte egyik nyílvesszejét szembe a démon tűzörvényével. Miroku alig hitt a szemének. A lánynak nagyon erős spirituális ereje volt és sikeresen megvédte őket a démon támadásától. A démon támadott újra és újra. Hoshihana minden erejét beleadva próbálta megvédeni a többieket. Azonban egyre jobban kifáradt, és a nyílvesszők is gyorsan fogytak.
 -Nem fogod bírni, elpusztítlak titeket. Mondta a démon és minden erejét összeszedve egy igazán óriási támadásba kezdett, ami messze felülmúlta az eddigieket. InuYasha kezdett magához térni és megpróbált segíteni Hoshihana-nak. Sajnos azonban nem sok esély látszott a támadás kivédésére. Mind a ketten az erejük határán jártak…

 Ekkor azonban a közeli hegyről egy fülsiketítően hangos üvöltés rázta meg a környéket. A hegyek még hosszan visszhangozták. A démon megtorpant. A hegyen egy nagy hófehér kutya alakja körvonalazódott. Szőre szikrázott a lenyugvó nap fényében.
 -Te nyomorult, ne merészelj az utamba állni! Mondta a sárkánykutya démon és megpróbálta a támadását véghez vinni. Még egy szempillantásnyi időbe se telt és a fehér kutya ott termett és egy korláttal megvédte a többieket a démon támadásától.
 -Ez lehetetlen, kivédte a legerősebb támadásom. Ne hidd, hogy megúszod, most végleg eltöröllek titeket a föld színéről! Kiáltott a démon és a nyakában lógó kristály erejével még egy óriási támadásra készült.
 -Hátrébb! Szólt a fehér kutyadémon.
 -Mi?! Értetlenkedett InuYasha.
 -Gyere! Szólt rá InuYasha-ra Hoshihana és hátrébb húzta a többiekhez. A sárkánykutya ebben a pillanatban újra támadott, de most sem ért célt. Amikor a tűz és füst eloszlott, egy megtermett erős démon ált a többiek előtt.
 -Jobban jártál volna, ha az erőd a menekülésre használod. Mondta a fehér kutyadémon.
 -Most véged! Szólt a kutyadémon, majd előhúzta kardját és egy megdöbbentően erős csapást mért a hatalmas sárkánykutyára. A démon korlátja nem bírta visszatartani a csapást, ami azt áttörve miszlikre tépte a démont.

 A kis csapat tagjai kezdtek magukhoz térni, bár senki nem volt valami jó bőrben, de igyekeztek összeszedni magukat. A történtek kapcsán rengeteg kérdés merült fel bennük, különösen InuYasha-ban. Ki lehet ez az ismeretlen démon. Ráadásul InuYasha a szagát sem tudta hova tenni. Kicsit hasonlított Sesshoumaru-éhoz.
 -Köszönjük, hogy megmentettél minket. Szólalt meg Kagome.
 -Nem értetek tettem. Mondta a kutyadémon, majd lehajolt a földre és felvette a kristályt, ami a démonnál volt.
 -Valamit elhagytál. Szólt a démon és átnyújtotta Hoshihana-nak.
 -Bocsáss meg apám felelőtlen voltam, csak az én hibám.
 -Apám?! Csodálkoztak a többiek.
 -Az életed függhet ettől lányom. Hajdan az anyámtól kaptam ezt a kristályt. A csillagok és az égbolt ereje van benne. Csak te lehetsz képes az erő teljes birtoklására, ami mindig meg fog téged védeni az ellenségeidtől. Mondta a kutyadémon.
 -Ne haragudj, kérlek, nem becsültem eléggé, de nem követem el többet ezt a hibát. Mondta megbánóan Hoshihana.
 -Ez a kristály olyasmi lehet mint InuYasha kardja amit az apja hagyott rá, hogy megvédje. Súgta oda Miroku Kagome-nek és Sangonak.
 -Igen, valóban hasonlónak tűnik a helyzet. Súgta Kagome a többieknek.
 -Te ki vagy? Kérdezte a kutyadémon InuYasha-t.
 -Mit érdekel?! Nélküled is simán elbántam volna ezzel a vakarccsal. Válaszolta InuYasha.
 -Ne kezd már megint! Szólt rá Kagome InuYasha-ra.
 -Nem rossz szándékkal jöttek, még InuYasha sem, csak némileg modortalan. Szólt Hoshihana.
 -Mit kerestek itt? Kérdezte a kutyadémon Kagome-t.
 -A Shikon-no-Tama szilánkjait keressük, de úgy látszik hiába jöttünk. Válaszolt Kagome.
 -Szóval a szent ékkő darabjait keresitek? Szólt a kutyadémon.
 -Igen. Mondta Kagome.
 -Akkor valóban rossz nyomon jártok. Errefelé nem tudok egyetlen darabról sem. Máshol kell keresnetek. Induljunk Hoshihana. Mondta a kutyadémon.
 -Apám, ha lehetséges, had jöjjenek el hozzánk, megpihenni egy kicsit. Sokat segítettek a harcban, eleinte én sem voltam biztos benne, de rendes népek. Szólt Hoshihana.
 -Hát jó legyen, ha tényleg így van, megpihenhettek nálunk. Mondta a kutyadémon, majd visszaváltozott hatalmas kutyává a többieket, lányával együtt a hátára vette és sebes tempóval elindult. Csak InuYasha futott, illetve szökellt mellette és több kérdés is felmerült benne: -Ki lehet ez a rettentően erős démon? –Honnan van ilyen erős kardja? –Mért van ilyen furcsa szaga, neki és a lányának? –Vajon tényleg igazat mondott és nincsenek ékkőszilánkok errefelé? –Viszont ha így van jobb lenne mihamarabb elindulni, vissza. Ki tudja Naraku mit művelt, míg mi itt járunk. –Csak kapjam el azt a kereskedőt, úgy megleckéztetem, hogy bánni fogja, hogy feleslegesen ide küldött. Hoshihana, apja is azon elmélkedett, ki lehet ez az idegen, aki nagyon hasonlít a lányára és a szaga is megdöbbentően hasonló. Kagome gondolatai is a nagy kutyadémon és Hoshihana körül jártak. Nagyon furcsák gondolta, de még is érzem, hogy nem rosszak. Talán rokonságban állhatnak InuYasha-val, jó lenne kideríteni. A többiek is ilyesmiken gondolkodtak miközben a táj elsuhant mellettük.

 Hamarosan egy nagyobbacska hegy tetejéhez értek. Apróbb kis fennsík terült el itt, nyugat felöl kis erdősáv, északról a hegy tovább emelkedő csúcsa határolta. Kelet felé lankásabb, míg délre szakadékos volt a hegyoldal. Félig a hegyfalba süllyesztve egy gyönyörű szentélyszerű, kastélyhoz értek. A kutyadémon letette az újdonsült vendégeket és visszaváltozott. InuYasha is megérkezett, egy kicsit lemaradt, de azért ideért. Az idő már jócskán estére járt. A hold is feljött és a csillagok, mint apró szentjánosbogarak, ragyogtak az égen.
 -Menjetek a lányom majd segít. Itt megpihenhettek, reggelig.
 -Mi ez?! Csapott egy hatalmasat saját arcára InuYasha. Egy apró bolha hullott alá a földre.
 -Heh Myouga?! Nem te nem Myouga vagy. Szólt InuYasha.
 -Mi az a vén gyáva kukac?! Á hazatértél nagyuram. Sikeres volt az utad? Szólt a kis bolhadémon.
 -Hol van Aoihana ( 青い花 )? Kérdezte a kutyadémon a kis bolhadémont.
 -Elment egy faluba, amit állítólag démonok támadtak meg. Felelte a bolhadémon.
 -Rendben, az éjjel körbejárom a tartományokat, ha korábban érne haza, mond meg, hogy hajnalra visszatérek. Mondta a kutyadémon és elviharzott.
 -Igenis nagyuram. Kiáltotta utána a bolhadémon.
 -Örülök, hogy újra itthon vagy Hoshihana kisasszony. Kik a barátaid? Kérdezte a bolhadémon.
 -Segítettek nekem, egy démon elleni harcban ezért itt maradnak éjszakára, hogy pihenjenek egy kicsit. Válaszolta Hoshihana.
 -Várj csak! Csípte nyakon a bolhadémont InuYasha.
 -Te ismered Myouga-t? Válaszolj! Mondta InuYasha.
 -Hát öhm ismertem egy ilyen nevű, elég gyáva bolhát réges-régen. Válaszolt a bolhadémon.
 -Gyertek! Hívta Hoshihana InuYasha-ékat.
 -Hagyd, ne bántsd InuYasha! Szólt Kagome!
 -Na de?! Mondta InuYasha.
 -Menjünk Hoshihana után. Mondta Kagome.
 -Jó, de el ne inalj, még van egy-két kérdésem hozzád. Szólt InuYasha a bolhadémonnak, majd a többiekkel együtt elindult be a házba.

 Mindannyian bementek a házba. Miután átértek az előtéren egy jókora ebédlőszerű terembe értek. Hoshihana kicsit magára hagyta a csapatot, de nem ment messzire. Mindössze a legjobb barátját egy kis párducdémon lányt keresett. Ez a kis démonlányka főzött általában rájuk és sok időt töltöttek együtt Hoshihana-val. Kapcsolatuk hasonló volt, mint Kagome és Shippou barátsága. Korban is közel állt Shippou-hoz a kis párducdémon lány. Rövid keresgélés után rá is bukkant a kamrában.
 -Hát itt vagy Hyoo-chan. Szólt Hoshihana, mikor rátalált a kis párduclánykára.
 -Hoshihana! De jó, hogy hazaértél! Már nagyon vártalak. Még keresek egy kis daikon-t a sashimi-be és hamarosan tálalom a vacsorát. Mondta a párduclányka, miközben Hoshihana nyakába ugrott. Együtt megkeresték a daikon-t, majd befejezték a sashimi-t. Hoshihana előre ment, szólni a vendégeknek, hogy hamarosan érkezik az étel. InuYasha és Shippou alig várták, hogy ehessenek végre.
 -Sziasztok, GinHyoo ( 銀豹 ) vagyok, de hívjatok csak Hyoo-chan-nak. Hamarosan tálalom a vacsorát. Szólt belépve az ebédlőbe Hyoo és letette az első tányér ételt InuYasha és Shippou elé.
 -Szia. Szólt enyhén zavart hangon Shippou. Nagyon szimpatikus volt számára a kis démonlány. A többiek is üdvözlően köszöntek Hyoo-nak, leszámítva InuYasha-t aki azonnal az ételnek esett. Hyoo-nak is szimpatikus volt a kis rókadémon. Miután behozta mindenkinek az ételt leült Hoshihana mellé és ő is nekilátott.
 -Nagyon finom köszönjük. Mondta Kagome. InuYasha hamar behabzsolta és a középre tett tálból jó adag repetát tett maga elé.
 -Mond, hogy hívnak? Kérdezte Kagome Hoshihana vállán üldögélő bolhadémont.
 -Chiisanashi ( 小さな足 ) vagyok. Mondta a bolhadémon.
 -Valóban ismered Myouga-t? Folytatta Kagome.
 -Igen ismerem, de már nagyon rég nem láttam.
 -Ki az a Myouga? Kérdezte Hoshihana.
 -Ő is egy bolhadémon, InuYasha apjának volt a szolgája. Mondta Kagome.
 -Roppant érdekes. Gyanús is volt nekem ez a kutyafülű. Szólt Chiisanashi.
 -Hogy mi van? Vágott közbe InuYasha.
 -Mit akarsz ezzel mondani. Szólt Hoshihana Chiisanashi-hoz.
 -Várjatok elmesélem, szerintem meglepődtök majd. Válaszolt Chiisanashi.
 -Akkor had halljam. Mondta InuYasha. Mindenki Chiisanashi-ra figyelt.
 -Rendben mondom már. Tudjátok ez nagyon régen történt. Sok 100 éve már annak. Történt egyszer, hogy a vidéket megpróbálta uralma alá hajtani nyolc rettentően erős démon. Azt, hogy honnan érkeztek senki sem tudja, talán Kínából, talán máshonnan, de nem is ez a fontos. Akkoriban asszonyom Kinryuu ( 金竜 ) oldalán harcoltam…
 -Nem túlzod el egy kicsit. Szólalt meg Hoshihana félbeszakítva Chiisanashi-t.
 -Nem-nem, nagyon hasznos tanácsokat adtam a harccal kapcsolatban, na de hagyjuk. Szóval Kinryuu-chan még elég fiatal volt, de mégis kezében tartotta a környéket. Azonban ezekkel a démonokkal nem tudott leszámolni. Nagyon sokat csatáztunk velük, de nem bírtunk a túlerővel. Ekkor bukkant fel egy ismeretlen kutyadémon a vidéken és segített leszámolni az ellenséggel. Együttes erővel sikerült legyőzniük a nyolc semmirekellőt. A harcok után Kinryuu-chan és ez a kutyadémon sok időt töltöttek együtt. Úgy tűnt remekül kijönnek egymással. Még minket is leráztak Myouga-val. Hát ekkor ismertem meg Myouga-t. Ő a kutyadémonnal utazott ide. Egy nap azonban, se szó se beszéd, eltűntek. Azóta sem tudom, mi történhetett, de Kinryuu-chan nem viselte könnyen a dolgot és hamarosan megszületett, egy gyönyörű csillagfényes éjszakán a gazdám InuHoshi ( 犬星 ). Mesélte Chiisanashi. InuYasha-ék döbbenten ültek, hallva ezt a történetet.
 -Akkor ezek szerint InuHoshi és InuYasha testvérek, akkor tehát Hoshihana apja... Mondta halkan Kagome.
 -Ti ismeritek a nagyapám? Kérdezte Hoshihana megdöbbenve.
 -Az apám nem sokat beszél róla. Folytatta Hoshihana.
 -Na de kisasszonyka, tudod, hogy apád nem szereti, ha szóba hozzuk ezt a témát, emlékszel, hogy kiskorodban is kerülte a dolgot. Mondta Chiisanashi.
 -Igazából mi sem ismerjük, meghalt, mikor InuYasha született. Mondta Kagome.
 -Keh, egy újabb testvér! Szólt InuYasha, nem túl vidáman.
 -Mit tudsz az apádról InuYasha? Kérdezte Hoshihana.
 -Nem mondhatnám, hogy rád tartozik, amúgy nem is nagyon érdekel. Felelte InuYasha, majd felállt és kiment a házból.
 -Várj! Szólt Kagome és utána ment.
 -InuYasha se nagyon szeret a családjáról beszélni. Nem volt könnyű gyermekkora. A legtöbb démon pedig lenézi a féldémonokat, ugyanakkor az emberek, meg tartanak tőlük és ezért közösítik ki őket. Mondta Miroku.
 -Talán az apám miatt sokan tartanak tőlem a démonok közt is, de szeretném bebizonyítani, hogy nem szorulok az apám védelmére. Mondta Hoshihana.
 -Hát ez a bizonyítási vágy InuYasha-ra is jellemző, szörnyen makacs és önfejű tud lenni, olykor. Mondta Miroku.
 -Ti mit tudtok a nagyapámról? Kérdezte Hoshihana.
 -Mi sem tudunk sokat. Egy hatalmas démon volt és InuYasha-nak van egy teljesen démon testvére Sesshoumaru is, de nincsenek túl jó viszonyban egymással. Válaszolt Miroku.
 -Szerintem ideje volna nyugovóra térni. Szólt közbe Chiisanashi.
 -Na jó pihenjetek le az ebédlő melletti szobákban, biztos fáradtak vagytok. Szolt Hoshihana.
 -Hát igaz ami igaz, eléggé elálmosodtam, de mindannyiunk nevében mondhatom köszönjük a finom vacsorát és a vendéglátást. Mindenkinek jó éjt. Szólt Sango.
 -Várj én szívesen elkísérlek a szobádba. Mondta Miroku Sango-nak.
 -Ne is álmodj róla szerzetes. Felelt neki Sango.
 -Jó éjt mindenkinek mondta Shippou és megbeszélte Hyoo-val, hogy holnap megmutatja neki a trükkjeit.
 -Jó éjt mindenkinek. Mondta Hoshihana. InuYasha-éknak is szólni akart, de látta, hogy elmélyedtek a beszélgetésben Kagome-vel.

 Mindenki nyugovóra tért, csak a szél susogott csendesen. A hold fényesen sütött InuYasha-ra és Kagome-re, akik még mindig nem aludtak. Nézték csendesen merengve a csillagokat és beszélgettek halkan.
 -Mi a baj InuYasha én nem bánnám, ha felbukkanna egy nővérem. Rengeteg kérdésem lenne, amit vele könnyebben meg tudnék beszélni. Mondta Kagome.
 -Az más! Ha valóban igaz, hogy Hoshihana apja az én bátyám, akkor is csak egy démon. Szólt InuYasha.
 -Na de Hoshihana szintén féldémon mint te, nem? Mondta Kagome.
 -Igen, de ez akkor sem számít. Válaszolt InuYasha.
 -Ugyan ne lásd, ilyen negatívan, nincs valami, amit szívesen megkérdeznél tőle? Kérdezte Kagome.
 -Nincs… Talán csak a kardja, ami érdekes. Könnyedén leszámolt vele a démonnal. Jó lenne, ha tudnám így használni a Tetsusaiga-t. Tudod, nem bocsátottam volna meg magamnak, ha bajod esik. Mondta InuYasha.
 -Próbáld meg reggel megkérdezni. Szólt Kagome elhalkuló hangon. Már-már az álmok határán járt és arra gondolt, ilyen kellemesen nem igen beszélgetett még InuYasha-val és azt kívánta bárcsak mindig így lenne…
 -Talán. Szólt halkan InuYasha és óvatosan kissé esetlenül, magához ölelte Kagome-t, aki már aludt karjaiban. InuYasha arra gondolt, hogy ha nem jött volna InuHoshi talán már, nem láthatnák a csillagokat ezen az estén.
 -Ígérem Kagome, mindent megteszek, hogy ne kerülj többé, ilyen veszélyes helyzetbe. Suttogta halkan Kagome Fülébe InuYasha.

 Másnap a fennsíkról nézve gyönyörű volt a napkelte, ahogy a nap sugarai megcsillantak a közeli hegyek ormain. A madarak dalolva adták mindenki tudtára az új nap eljöttét. A friss reggeli levegőt szinte harapni lehetett. A különleges élményt csak Shippou élvezte, mivel ő kelt fel elsőnek. A ház ajtaját elhúzva leült a bejáratnál és a természet szépségei mellett megakadt a szeme InuYasha-n és Kagome-n, akik egymásra borulva szenderegtek. Kicsit szemlélte a nem mindennapi látványt, majd zajt halván bentről visszasietett a házba. A zajra InuYasha és Kagome is felébredt. Nem történt semmi különös csak GinHyoo is felkelt és Shippou-t szólongatta halkan, hogy játszanak egy kicsit. Be is mentek a ház egyik termébe ahol megmutatták egymásnak a trükkjeiket.

 -Szép a reggel. Mondta Kagome.
 -Igen, de hamarosan indulnunk kell vissza, nem hagyhatjuk, hogy Naraku azt csináljon amit akar, amíg mi itt vagyunk.
 -Jó reggelt! Szólalt meg Hoshihana az ajtóban.
 -Jó reggelt. Mondta Kagome.
 -Remélem jól aludtatok az éjjel. Monta Hoshihana.
 -Igen remekül, köszönjük. Szólt Kagome.
 -Áhh, gyönyörű a reggel idefent. Ásított egy nagyot, nyújtózkodva Miroku a bejárathoz érve.
 -Ne vedd tolakodásnak, de már tegnap szerettem volna megkérdezni tőled Hoshihana, hogy-hogy képes vagy szent nyílvesszőket kilőni? Kérdezte Miroku Hoshihana-tól.
 -Nincs ebben semmi különös. Az-az igazság, hogy az anyám Aoihana, egy papnő, ezért is vagyok féldémon. Felelt Hoshihana.

Ekkor hirtelen feltűnt InuHoshi karjaiban egy alvó lánnyal.

 -Anyám! Mi történt? Szólt Hoshihana.
 -Ne aggódj csak kifáradt a harcban, most pihennie kell egy kicsit. Válaszolt InuHoshi a lányának, majd Aoihana-t a szobájába vitte és gyengéden lefektette, majd visszatért a többiekhez.
 -Apám, tudod miközben távol voltál kiderült, hogy InuYasha a testvéred. Mondta Hoshihana.
 -Hogyan?! Habár a szaga, meglehetősen fura volt. Szólt InuHoshi.
 -Hagyjuk ezt, remélem sikerült kipihennetek magatokat. Folytatta InuHoshi.
 -Igen, köszönjük a vendéglátást. Mondta Kagome.
 -Hamarosan viszont indulnunk kell! Szólt InuYasha.
 -Mért nem kérdezed meg? Kérdezte Kagome InuYasha-t.
 -Nem érdekes, hagyd. Morgott InuYasha. Miközben InuHoshi szigorú, kérdő szemekkel nézett Kagome-ra és InuYasha-ra.
 -Bocsáss meg, de InuYasha a kardoddal kapcsolatban szeretett volna kérdezni. Mondta Kagome.
 -Ezt a kardot a saját agyaramból készíttettem, anyám egy kristályát is felhasználva. InuYasha kardjában sokkal több erő van, de meglátásom szerint, még nem elég érett, hogy ki tudja használni. Válaszolt InuHoshi.
 -Hogy micsoda?! Szólt InuYasha.
 -Semmi, csak tanulnod kell még. Mondta Miroku, miközben megveregette InuYasha vállát.
 -Ha találkoztok az apámmal, mondjátok meg neki, hogy sosem bocsátom meg, hogy elhagyta anyámat amikor szüksége lett volna rá és ha kell kiállok vele. Szólt InuHoshi.
 -InuTaishou már nem él, de biztos jó oka volt rá, hogy így tett. Sajnos az igazat csak Myouga tudná elmondani, de ő most nem jött velünk. InuYasha sem tud sokat az apjáról. Mondta Kagome.
 -Kérlek ne légy, ilyen dühös apám. Tudod, mindig kíváncsi voltam a nagyapára, de sosem meséltél túl sokat róla. Mondta halkan Hoshihana.
 -Majd ha nagyobb leszel, talán elmesélem, de most mennem kell, hogy helyre tegyem a majomdémonokat a nyugati tartományokban. Majd még beszélünk lányom, ha visszatértem. Szólt InuHoshi és csakúgy mint az előző este elviharzott.
 -Köszönünk mindent. Szólt utána Kagome.
 -Jóreggelt mindenkinek. Üdvözölt mindenkit Sango Kirara-val a vállán.
 -Na jó indulnunk kéne. Szólt InuYasha.
 -Igen sajnos ez igaz. Mondta Kagome.
 -Köszönünk mindent. Szólt Kagome Hoshihana-hoz.
 -Shippou, merre csavarogsz? Kiabálta InuYasha.
 -Mi van InuYasha. Futott ki Shippou Hyoo-val a házból.
 -Indulunk, ha nem sietsz itt hagyunk. Förmedt rá Shippoura InuYasha.
 -Sajnos mennem kell Hyoo, de talán még találkozunk egyszer. Mondta Hyoo-nak Shippou.
 -Szia Shippou.
 -Rendben remélem mindnyájan kipihentétek magatok, én meg megyek megnézem, hogy érzi magát anyám. Szólt Hoshihana.
 -Mégegyszer nagyon köszönjük a szíveslátást, Talán még találkozunk. Szólt Kagome a többiekkel együtt.
 -Szívesen, sok szerencsét. Mondta Hoshihana.
 -Induljunk, de azért köszönöm. Mondta InuYasha Hoshihana-nak.
 -Hm kész csoda InuYasha megköszönt valamit. Szólalt meg Shippou.
 -Mi van? Nézett kérdőn InuYasha Shippoura.
 -Semmi. Bújt el Miroku háta mögött Shippou.

 Ezzel elindultak, búcsút intve Hoshihana-éknak. Elhagyták a fennsíkot és hazafelé vették az irányt. Bár ékkőszilánkokat nem leltek ezen a tájon, de sok élménnyel gyarapodtak. InuYasha is sokat gondolt még a visszafelé vezető úton InuHoshi-ra és Hoshihana-ra, ám hazafelé közeledve már azon morfondírozott, hogy mi történhetett, míg távol voltak. A többiek fejében is hasonló gondolatok forogtak, Shippou is sokat gondolt még Hyoo-ra. Kagome pedig elhatározta, hogyha visszaérnek pár napra mindenképpen haza megy, mert különben képtelen lesz behozni a lemaradását és nem szeretne a matekkönyve áldozatává válni, ahogy azt megálmodta. A vidék gyorsan elsuhant mellettük, ám ezt a furcsa északi tájat és az új ismerősök emlékét örökre megőrizték. Ki tudja, talán egyszer még visszatérnek arra a különleges vidékre…

Vége