… Kagome (mint ahogy megszokhattuk), már megint búsan ücsörgött a tóparton és elgondolkozott azon, hogy van-e még értelme küzdenie Inuyasha-ért! „Kis” idő múlva fel kel és Kirara társaságában elmennek az ezer éves fa tövébe, ahol először látta meg Inut. Út közben rossz érzések keltették hatalmába Kagome-t és Kirara is nyugtalankodott! Oda értek a fa tövébe és furcsa módon (ahol a nyílvessző belefúródott) vérzett a fa, de ezt csak percekkel később vették észre. Kagome-ék visszarohantak a faluba és megkeresték Kaede anyót:

• Kagome: … Kaede, k…kint a..z ezer éves fá..nál voltunk Ki..rarával…..

• Kaede: Na most mi történt? Nyugodj meg Kagome, igyál egy kis teát és kezdj bele mégegyszer! –vágott közbe Kaede.

• Kagome: Hát az ezer éves fánál voltunk Kirarával és ahová befúródott az Inut eltaláló nyílvessző, ott vérzett a fa.

• Kaede: Jajj ne, ettől tartottam!

• Kagome: Mitől?

• Kaede: Bekövetkezett a jóslat, ahogy Inu emberi oldalát is egyre jobban hatalmába keríti a benne élő démon, úgy romlik meg a fa is, ugyanis ezt még InuTaisho ültette InuYasha édesanyjának évekkel ezelőtt, azzal az indokkal, hogy ha a fát vérezni látja valahol, akkor valami hatalmas nagy probléma van kettőjük szerelmével és ez úgy látszik a köztetek lévő kapcsolatra is igaz!

• Kagome: Milyen kapcsolatra?

• Kaede: Hát, InuYasha…….

• Kagome: Honnan tudsz Te erről? – háborgott Kagome

• Kaede: Hát Shippou kotyogta el!

• Kagome: Na csak kapjam el egyszer! Amúgy lehetne egy kérdésem?

• Kaede: Hát persze.

• Kagome: Az én világomban is vérzik a fa?

• Kaede: Hát, ha itt vérzik akkor a Te világodban már mindenki meghalt. Sajnálom!

• Kagome: Mi? És nem lehet ezt megállítani?

• Kaede: Dehogy nem! A jóslat így szól teljesen: „Ha feladod az álmaid, MEGHALSZ, élve halsz meg, de boldogságot vagy szép halált csak e Föld adhat neked!”.

• Kagome: Hát valóban? De InuYasha nem szeret engem.

• Kaede: Honnan tudod? Úgy őszintén még Te sem mondtad meg neki, hogy szereted.

• Kagome: Hát nem is fogom, ha az a bunkó, tapló alak nem veszi a lapot abból, hogy én……….

• Kaede: Most hagyd ezt abba! Tessék máris feladod, így csak azt éred el, hogy InuYasha és Kikyo elpusztítják a világot!

• Kagome: Akkor öljem meg Kikyot?

• Kaede: Igen!

• Kagome: És nincs más megoldás?

• Kaede: De van, megöleted magad InuYasha-val!

• Kagome: Akkor inkább megölöm azt a cafkát!

• Kaede: Na ez a beszéd!

• Kagome: Most hol lehet InuYasha?

• Kaede: Valahol az erdő mélyén!

Kagome elindult egyedül az erdő sötét rengetgébe! Már sötétedett és letáborozott egy biztonságos helyen!

• Kagome: De jó lenne most InuYasha melett aludni, nem így magam! – sóhajtozott Kagome

Kis idő múlva zajokra lett figyelmes! InuYasha és Kikyo volt az egymás karjaiba fonódva, InuYasha egy ismerős, finom illatot érzett, amiben Kagome illatát ismerte föl, de erről nem szólt Kikyo-nak. Elmentek. Kagome majd meghalt, mikor ezeket meglátta együtt. Bárcsak lenne nagyobb hatalmam, mint Narakunak és most ebben a pillanatban elpusztítaná Kikyo-t és magához szorítaná InuYashát, aztán meg……….. (18 éven felülieknek). Sokáig gondolkozott még nagy nehezen elaludt! Reggel útnak indult, de akkor jutott eszébe, hogy ha ezek ketten megtámadják, akkor semmi esélye sincs! Megkereste Sangot, Mirokut, Kirarát és Shippout, majd együtt vágtak neki a sűrű, sötét rengetegnek. Hosszú ideje sétálnak már, míg meg nem érkeznek a pokol bejáratához! Észre vették InuYashát egy fán!

• InuYasha: Tudom, hogy lent vagytok!

• Kagome: I…Inu…InuYasha!

• InuYasha: Hehh, Te meg mit keresel itt? He?

• Kagome: Mi van veled? Mér viszonyulsz így hozzám?

• InuYasha: Most mi bajod van?

• Kagome: Az hogy én loholok utánad, Te meg rám se bagózol!

• InuYasha: Hehh! Nem is fogok! *De mért mondok ilyeneket, mikor a kezdetektől fogva szeretem? Mi van velem?* - gondolta InuYasha.

• Kagome: De…de!

• InuYasha: Semmi de, amit megmondtam azt megmondtam.

• Sango: Na ide figyelj, Te kis kor… - vágott közbe Sango!

• Kagome: Ki ne merd mondani! – S ezzel felpofozta Sango-t!

• Miroku: Jól vagy Sango?

• Sango: Hát persze! Kago…

• Kagome: Ne szólj hozzám!

• Sango: Értettem!

• Kagome: InuYasha! Akkor tényleg?

• InuYasha: Igen tényleg, és menjetek innen, mert véletlenül előrántom a Tetsusaiga-t! – Ebben a pillanatban a Tetsusaiga odarepült Kagome-hoz!

• InuYasha: Hé! Add vissza!

• Kagome: Ha akarod! – ezzel vissza dobta a kardot Inunak!

• InuYasha: *Hmmm, mért adja vissza? Csupa melegség, szeretet árad a Tetsusaiga-ból, ez furcsa. Kagome visszadta a kardot és ezzel átadta szíve üzenetét! Én meg, meg… meg akartam ölni!* - gondolkozott sokáig InuYasha!

Kagome-ék nagy szomorkodva visszavonultak! Inu mire felocsúdott, addigra Kagome már a láthatáron sem volt!

• InuYasha: ……………………én idióta!

Melegség költözött Inu szívébe és már-már a fa vérzése is abba maradt! Eközben megérkezett Kikyo!

• Kikyo: Szia drágám! De le vagy strapálva! Mi történt?

• InuYasha: Semmi csak néhány erősebb szörnnyel kellett elbánnom!

• Kikyo: Jól esett gyilkolni? Mi? Nincs is jobb annál!

Ezzel a mondattal nagyon felidegesítette a szeretettel teli InuYashát! Inu felpattant és elment!

• Kikyo: Hova mész?

• InuYasha: Elintézem a vezért is, mert olyan jó volt gyilkolni!

• Kikyo: Helyes, addig én megkeresem azt az őrültet és készítek valami finom vacsorát!

Kikyo Kagome-ra gondolt! InuYasha szemében a szerelem és a harag tükröződött! Eközben Kagome-ék letelepedtek egy elhagyatottnak hitt barlangban, de a barlang lakója (egy hatalmas szellem) betoppant, ám ez csak a látszat volt. A szellem meg volt halva és InuYasha lépett be.

• Sango: Na megjött a k…

Kagome megint lekevert neki vagy két pofont, majd lerogyott!

• Kagome: Ölj meg!

• InuYasha: Nem öllek meg van más mód is a világ megmentésére! – ezzel magához húzta Kagome-t és percekig nem szóltak egymáshoz, majd a csendet először Kagome szakította meg.

• Kagome: Nem értelek téged. Egyszer meg akarsz ölni, aztán meg engem ölelgetsz!

• InuYasha: Hát nem jöttem volna ide, ha a Tetsusaiga-t nem dobod vissza és nem érzem át azt a melegséget, szeretetet amit a kard sugároz, akkor még mindig Kikyoval lennék, de rájöttem, hogy Te vagy az aki engem boldoggá tud tenni!

Kagome nem szólt semmit, csak csodálkozott azon, hogy mit tett abban a pilannatban mikor visszadobta neki a kardot! Másnap InuYasha visszatért Kikyo-hoz!

• Kikyo: Hol voltál ilyen sokáig? Magamnak készítettem el Kagome-t?

• InuYasha: Hehh, ez nem jött be!

• Kikyo: Mi?

• InuYasha: Ne játszd itt magad! Egész éjjel együtt voltunk, még a legádázabb varázslatod sem tudta elnyomni szerelmünket!

• Kikyo: Miiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii?

• InuYasha: Igen! Gonosz vagy! Azért, mert engem majdnem szellemmé tudtál változtatni megmaradt minden érzésem a halandók iránt! – És Inu egy csapássa ketté szelte Kikyo-t.

A fa meggyógyult, s ezzel minden helyre állt a középkori Japánban! Kagome világában is helyreállt minden! Kagome és Inu szétválaszthatatlanak voltak.