Történetem egy lányról és egy fiúról szól, de ez egy különleges pár különleges adottságokkal. A lány egy gyönyörű falusi lány, aki egy papnő (miko) Kagome, a fiú pedig egy nagyhatalmú hanyou (fél démon, fél szellem)  Inuyasha volt. Inuyasha apja Inutaishou rendezett egy tenger melletti partit a fia és mennyasszonya tiszteletére. Inuyasha nem szerette mennyasszonyát Kikyou-t mert kényszerből, kell hozzámennie. Kikyou az ayomon klán vezérének lánya volt, Inuyasha apja pedig a szövetségesük valamilyen ok miatt, mert évekig harcoltak és vitáztak egymással az ősök. A partin mindenki jól érezte magát csak Inuyasha nem:

-          Ugye milyen csodálatos ez az este Inuyasha? :)

-          Ööö… Igen persze tök jó. - Egy erőltetett mosollyal mosolygott vissza.

-          Na mindegy én mentem beszélni a barátnőimhez. Úgy látom nincs jó kedved.

Amikor Kikyou elment Inuyasha meglátott a parton egy gyönyörű lányt, akibe rögtön bele is szeretett. Odament hozzá:

-          Szia, miért ülsz itt ilyen magányosan?

-          Oh, szia. Csak nézem a holdat, ahogy a tükörképe hullámzik a vízen és a körülötte lévő sok-sok csillagot.

-          Egyébként a nevem Inuyasha :)

-          Az én nevem Kagome :)

Inuyashanak szemmel láthatóan tetszett Kagome és Kagoménak is tetszett Inuyasha és a cuki fülei. Kb. fél óráig, beszélgettek, és nagyon megkedvelték egymást.

-          Nézd, hullócsillag

-          Az meg mi?

Kagome nem válaszolt, hanem becsukta a szemét és összerakta két kezét.

-          Kagome, jól vagy?

-          Persze, csak kívántam valamit.

-          Jaaaa, szóval erre való a hullócsiga

-          Jaj, nem hullócsiga, hanem hullócsillag

-          Hát igen, mi démonok nem foglalkozunk ilyen piti dolgokkal.

Kagome szomorúan nézett rá.

-          Most meg mi van, mi-miért nézel így rám Kagome

-          Öööö… Semmi

Hirtelen Kikyou szólalt meg távolról

-          Inuyasha, hol vagy

-          Ő ki?

-          Ő, hát a - a

-          Bökd már ki

-          ő a jegyesem

-          neked van jegyesed?

-          Sajnos

-          Miért sajnos?

-          Mert nem szeretem őt.

-          Hát akkor meg miért a jegyesed

-          Inuyasha, gyere már elő.

-          Na most mennem kell. Szia

-          Szia

Inuyasha odament Kikyouhoz, Kagome pedig ott ült értetlenül tovább nézve az eget.

-          Ki volt az a lány Inuyasha?

-          Ó, senki csak kérdeztem tőle valamit.

-          Na mindegy nem érdekes

 Amikor a parti végén Inuyasha visszament arra a helyre ahol Kagoméval találkozott csak egy kagylót talált. Így szomorúan indult haza és sokkmindenen elgondolkozott

-          Jaj Kagome hol vagy most. Amikor Kagome szomorú arcát láttam életemben, először éreztem bűntudatot. Ezután soha többé nem tudom őt kiverni a fejemből. Nem tudok másra gondolni csak, hogy vele élhessek. Én is kitaszított vagyok, mint ő. Jaj Kagome.

Amikor Inuyasha hazaért nem volt sok kedve Kikyouval beszélni:

-          Ugye milyen jó volt a parti Inuyasha?

-          Hagyj békén!

-          Na de Inuyasha?

-          Mondom, hogy hagyj békén

-          Jól van, na!

Másnap reggel:

-          Jó reggelt Inuyasha

-          Jó reggelt

-          Hova a csudába mész már megint

-          Mégis hova! Sétálni!

-          Jaj, de jó. Én is veled megyek!

-          Nem, nem jössz velem! Egyedül megyek

-          Ó, értem! Még mindig olyan bunkó kedvedben vagy, hát akkor menjél, nem érdekelsz

Inuyasha kiment a házból és elindult megkeresni Kagomét:

-          Vajon hol lehet?

Inuyasha lement arra a partra ahol találkozott Inuyasha. A tenger úgy csillogott, ahogy tegnap

-          Inuyasha itt vagy?

De senki nem válaszolt. Hirtelen hangokat hallott. A zaj irányába vette az irányt. Amikor odaért látta Kagome egy szörnnyel harcolni:

-          Nesze neked te rondaság

-          Jé, ez Kagome

-          ÁÁÁÁÁ, bum…

 Bár a szörnyet legyőzte, Kagome annyira kimerült, hogy elájult

-          Kagomeeeee

Inuyasha odafutott és a partra vitte

-          Hol vagyok?

-          Biztonságban

-          Inuyasha, te mit keresel itt?

-          Én? Én csak csak hát. Látni akartalak

-          Komolyan, na, de miért?

-          Mi - mi - miért kérdezed?

-          Csak úgy nem fontos, de örülök, hogy itt vagy.

Kagome és Inuyasha egésznap együtt voltak. Elvitték egymást a kedvenc helyeikre. Így ment ez egy hétig. Egy nap végén még leültek egy vízesés mellé:

-          Ez az első alkalom, hogy végre nyugodtan beszélhetünk

-          Mit akarsz mondani?

-          Inuyasha, azt akarom kérdezni, hogy mit gondolsz rólam

-          Miii? Hová akarsz kilyukadni?

-          Sosem szabad kimutatnom a gyengeségemet senkinek, nem inoghatok meg. Ha megteszem a szörnyek, legyőznek. Legbelül átlagos lány vagyok, de nem viselkedhetek úgy. Sokkmindenben hasonlítunk, kitaszítottak vagyunk az emberek körében. Talán ezért is kedvellek.

-          thhhh. Igen kitaszított vagyok, de már megszoktam, hogy az emberek furcsán néznek rám. Hm.

-          Igazad van, nem kellene panaszkodnom.

-          *jaj, már megint ez a szomorú arc! Most már tényleg biztos, hogy nem tudom kiverni a fejemből. Ezután mindig mellette fogok állni, ő pedig mellettem. Igen, én Kagomét szeretem és nem Kikyout. Hazamegyek és szakítok vele.*

Inuyasha hirtelen felugrik és elfut

-          Most meg hova mész?

-          Haza

-          Na de miért

-          Egy tisztázatlan ügyet kell elintéznem, ami most jutott eszembe. Holnap várlak a itt.

-          Rendben itt leszek!

Amikor Inuyasha hazaért megkereste Kikyout és mondta:

-          Kikyou, egy fontos dolgot kell mondanom neked

-          Haaaahh. Nem várhat holnapig?

-          Nem!

-          Na akkor mondjad

-          Kikyou én szakítok veled!

-          Míííííííí? Jól hallottam?

-          Igen

-          De, de én szeretlek téged és te is engem. Jaj Inukám ne hagyj el. Kérlek, kérlek, szükségem van rád!

-          Engedj el. Utálom mikor Inukámnak hívsz. Már ismerem minden gonosz trükködet. Anyámat is te ölted, meg és apámat megbűvölted, hogy adjon hozzám feleségül, mert csak így teljesül végre a hatalmad.

-          Nem igaz! Inuyasha, neeeeee

-          Értsd már, meg hogy mást szeretek és ne kiabálj!

-          Na és kit? Azt a lányt a partiból!

-          Semmi közöd hozzá!!!

-          Ezt még megbánod!!!!!!!!!!!!

Ezzel Kikyou eltűnt, mint a kámfor, mert boszorkány volt.

-          Végre megszabadultam tőle

Ezután elment aludni. Az éjjel Kagméval álmodott.

Másnap hajnalban Inuyasha kiment a vízeséshez és várta Kagomét. Egy idő után Kagome is megérkezett.

-          Szia Kagome!!!!!

-          Szia, miért vigyorogsz ennyire?

-          Semmi, semmi csak boldog vagyok

-          O, tényleg?

-          Igen! :)

-          Örülök. :) Nézd milyen szép a napfelkelte

Kagome felült egy fára és nézte a napfelkeltét. Inuyasha is felült mellé. A nap sugarai finoman ragyogták be a környéket. A madarak csicseregtek a harmat a leveleken, pedig olyan gyönyörűen csillogott, mint Kagome szeme, amikor Inuyashára nézet.

-          Megállj!

-          Mi bajod van!

-          Megmagyaráznád, hogy tegnap óta miért nem nézel soha a szemembe!

-          Hmm? Bizonyára csak képzelődsz!

-          Hát persze bizonyára azért csinálod ezt, mert csak játszol velem, ugye ezért csinálod, ezért nem tudsz a szemembe nézni!

Inuyasha hirtelen megfogta Kagome kezét:

-          Haaaa?

-          Nem igaz!!! Ez nem így van

-          *mit csinál?*

Inuyasha megcsókolja Kagomét, de Kagome zavarba jön

-          Álj-álj-álj-álj-álj! Mit csinálsz

-          Ááááááá

Inuyasha leesett a fáról és közben Kagome a fán ülve értetlenül néz maga elé

-          *Be kell vallanom, hogy most megijedtem elvégre neki jegyese van és ő megcsókolt*

-          Miért vagy ilyen agresszív, haaaa?

-          Te meg miért viselkedsz ilyen furcsán?

-          Te viselkedsz úgy, mint egy eszement!

-          Mert tudom, hogy jegyesed van és megcsalod!

-          Már nem.

-          Haaaaa? Hogy-hogy?

-          Tegnap szakítottam vele, mert elegem lett a gonosz mesterkedéseiből, és mert

Inuyasha visszaugrott a fára és Kagoméra nézett

-          És mert SZERETLEK!!!

-          Miiiiiiii? Jól hallottam?

-          Igen jól hallottad!

Kagome szemei könnybe lábadtak

-          Most meg miért sírsz?

-          Mert én is szeretlek!

Inuyasha ismét megcsókolta Kagomét, de most Kagome nem lökte le a fáról.

Eközben Kikyou figyelte őket a varázsgömbjével:

-          Na megálljatok csak, ezért megfizetsz Kagome. Elloptad a szerelmem!

Inuyasha meghívja Kagomét, hogy látogassa meg őt:

-          Figyelj Kagome!

-          Igen

-          Nem akarsz holnap eljönni hozzánk?

-          Ok. Jól hangzik

-          Majd bemutatlak apámnak, most már kijózanult

-          Rendben

Kikyounál:

-          Én is benne vagyok ti szerencsétlenek! Hahahahahaha.

Kagome és Inuyasha elbúcsúztak egymástól

Másnap: Kikyou gonosz tervet sző:

-          Most felveszem Kagome alakját és odamegyek Inukámhoz és amikor Kagome megérkezik, megöletem az egyik emberemmel. Hahahahaha, de gonosz vagyok, hahahaha.

Ez így is történt:

-          Kagome!

-          Igen szerelmem én vagyok

-          Miért vagy ilyen vidám?

-          Miért ne!

Kikyou megcsókolja Inuyasha. Eközben megérkezik az igazi Kagome is és meglátja Inuyashát Kikyouval, mivel rá nem hatott a varázs

-          Inuyasha!?!?! Te szemét!!- és Kagome elfutott

-          Miii? Két Kagome?

-          Most már csak egy, tökfej

-          Kikyou!!!!!!!!!!!!!! Te becsaptál engem!

-          Úgy bizony és most már velem is maradsz

-          Neeeem!!!!!!!!!!

Inuyasha egy hirtelen mozdulattal előrántja a kardját és kettévágja Ayat, aki porrá válik, mert a kard Kagoméé volt.

Eközben Kagome a parthoz fut és Kikyou egyik embere egy íjat, lő belé, ami eltalálja őt.

-          Meghalsz Kikyou!!!!

-          Áááááááá, Inuyasha te áruló – Kagome összeesik a part mellett.

-          *Elárult! Inuyasha elárult engem! Elaltatta az éberségemet és kihasználta az alkalmat, de sikerült visszajönnöm a tengerhez*

Inuyasha keresi Kagomét.

-          Kagome, hol vagy! Kérlek, válaszolj!

Inuyashaának hirtelen eszébe jutott a tenderpart és odasietett

-          Kagome!!!!!!!!!!!

Meglátta Kagomét a partnál összerogyva.

-          Kagome, neeeeee

-          Miért, miért árultál el Inuyasha?

-          Nem árultalak el! Kikyou fundálta ki az egészet, hogy bosszút álljon rajtam, mert én téged szerettelek és nem őt. Kérlek, higgyél nekem! Én Kikyou helyett téged láttalak ott.

-          Komolyan?

-          Igen, én csak is téged szeretlek.

-          Ha én ezt előbb tudtam volna. Áuuuuuuuu

-          Mi történt veled?!

-          Kagome egyik embere belém lőtt egy nyilat és nincs sok időm már hátra.

-          Neeee, ne mond ezt –Inuyashának könnyes volt a szeme

-          Inuyasha te sírsz?

-          Hogy ne sírnék, ha éppen haldoklasz!

-          Ne sírj. Tessék ezt oda akartam már adni

-          Mi ez?

-          Ez egy nyaklánc, egy talizmán

-          Örökre a nyakamban fog lógni és te is életben maradsz

-          Nem, nekem az a sorsom, hogy elpusztuljak, de neked élned kell. Rád fog találni az igaz szerelem

-          Ne mondj butaságokat. Mi történik, Kagome neee

Kagome teste hirtelen tengeri habbá kezdet változni, majd a szél lassan a tengerbe fújta. Még egyszer megszólalt Kagome hangja:

-          Ne feled, még rád talál az igaz szerelem

-          Neeeee. Kagome!!! Nem értem, hogy történhetett meg mindez. Ne jaj Kagome (Inuyasha a könnyeitől alig tud beszélni) nem értem miért alakultak így a dolgok –Inuyasha sír –Kagomeeeeee, miért, miért, miéééért

200 évvel később:

Mivel a démonok nem öregszenek olyan gyorsan Inuyasha külseje sem változott sokat csak két évvel néz ki idősebbnek. Az egyik este a tengerparton sétál és régi szerelmére emlékszik vissza.

-          Jaj Kagome, miért haltál meg. Ha még egyszer láthatnám azt a csillogó szempárt.

Inuyasha leült arra a helyre ahol egykor Kagome ült. Felnézett az égre és meglátott egy hollócsillagot

-          Jé, egy hullócsillag. Most kívánnom kell valamit Kagome szerint: Azt kívánom, hogy Kagome újra éljen.

Inuyasha körülnézett, de nem látott senkit.

-          Ennyi a kívánságokról.

Inuyasha szomorúan hazaballag, de útközben meglát valakit

-          Érdekes, éjszaka senki sem mászkál kint a utcán. Megnézem ki az!

Amikor odament az alakhoz, aki egy lány volt és ekkor nagyot döbbent

-          Kagome, te-te élsz

-          Elnézést itt valami tévedés van, én nem vagyok Kagome. Engedj el.

-          Na, de Kagome???

-          Mondom, hogy én nem vagyok Kagome

Inuyashának könnyes volt a szeme

-          Bocsánat, ha valamivel megbántottalak

-          Már megint ez a szomorú arc. De hát miért nem emlékszel. Nézd ezt te, adtad nekem, amikor meghaltál.

-          Nahát? Milyen szép?

Amikor a lány megérintette, hihetetlen dolog történt. A medalion kinyílt és egy nagyon fényes kék fény szállt ki belőle.

- Ááá, mi történik velem

 A fény beleszállt a lányba, aki elájult.

Inuyasha megijedt és odafutott a lányhoz

-          Jól vagy?

-          Mi történt, hol vagyunk Inuyasha?

-          Inuyashaát mondtál Kagome?

-          Igen, vagy te nem tudod?

-          Mit?

-          A lelkemet belehelyeztem a medalionba, a testem pedig újjászületett

-          *Mégis van értelme ennek a hollócsillag dolognak.* Örülök, hogy itt vagy

Inuyasha átölelte Kagomét és odasuttogta:

-          Most már örökre együtt maradunk. Szeretlek!

-          Én is ezt remélem.

Ez be is teljesült, mert az idők végezetéig együtt maradtak.