Takahashi Nanami minden szempontból átlagos lány, aki optimizmussal teli kezdi a középiskolát, új barátságok reményében. Rögtön az első nap megtudja, hogy az osztályába jár Yano Motoharu, a fiú, akibe szinte minden lány szerelmes volt az előző osztályban. Nem sokkal később Nanami személyesen is találkozik a vele a folyosón. Yano rettenetesen jóképű és kedves fiú, na meg egy kicsit szemtelen is, mint ahogy azt Nanami hamarosan meg is tapasztalja. De hiába a kezdeti ellentétek, Nanamit megigézi a fiú gondtalan mosolya, furcsa zárkózottsága, és menthetetlenül beleszeret. Így kezdődik kettejük kapcsolata, melyet Yano tragikus múltja és Nanami tapasztalatlansága mellett több más tényező is próbára tesz.

A Bokura ga Ita nagyszerű shoujo anime, egy átlagos fiú és egy átlagos lány csetlő-botló párkapcsolatáról. A sorozat egész további része Nanami és Yano újonnan formálódott kapcsolata sok boldog, és sok fájdalmas fejezetének van szentelve. Első randevú, kétségek, féltékenység, bizalom, szeretet - egy párkapcsolat megannyi aspektusát tárja elénk a sorozat, egyszerűen és valóságosan, ahogy bárkivel megtörténhetne.
Az eseményeket Nanami szemszögéből láthatjuk, az ő belső monológjai kísérik végig a vidám és szomorú pillanatokat egyaránt. Megbonyolítva a történeti - és szerelmi - szálakat, később bekapcsolódik a történetbe Yamamoto Yuri, a szótlan lány, aki gyűlöli Yano-t, és Takeuchi Masafumi, Yano legjobb barátja is.

A Bokura ga Ita szereplői valóságosak. Egyszerűségükben, hétköznapiságukban rejlik rokonszevességük, és az, hogy könnyű azonosulni velük. Kapcsolataikat nem természetfeletti erők vagy nagy tragédiák teszik próbára, hanem saját hibáik, gyengeségeik, melyeken felül kell emelkedniük.
Az anime persze nem csak nehézségekből áll, a bensőséges, romantikus pillanatok éppúgy hangsúlyt kapnak, akárcsak a vicces, gyakran SD karakterekre épülő humor. A sorozat első felében vígjáték, romantika és dráma tökéletes egyensúlyban állnak, a sorozat második felében egy kicsit komolyabbá válik a történet. Bár a cselekmény egészen hétköznapi, mindig, minden jelenetében a szerelem körül forognak az események.
A sorozat talán legszimpatikusabb vonása az, ahogy a szereplők ellentéteit kezeli. A dráma a szereplők interakcióival természetesen alakul ki, ahogyan idővel a megoldás is. A szereplők "kínlódása" pedig nem önmagáért való, eredménye a sorozat végére egy reális mértékű karakterfejlődés, és egy fontos dolog a nézők számára: A konfliktusokban, a gyakran alkalmazott belső monológokban mindig ott van egy sor értékes, igaz gondolat is a szerelemmel és önmagunkkal kapcsolatban, melyet nemtől függetlenül bárki megszívlelhet, sőt, talán a néző maga is szembesült már velük.